Örökmozgók a nyugati kultúrában
A populáció öt százalékát érinti a hiperaktivitás, ám olyan kevés szó esik róla a köztudatban, hogy a legtöbb esetben fel sem ismerjük a betegséget
Nemcsak a szülőknek, hanem a pedagógusoknak, védőnőknek és a büntetésvégrehajtásban dolgozóknak is ismerniük kéne a hiperaktivitás fogalmát - mondta lapunknak Csiky Miklós gyermekpszichiáter. Rámutatott, Magyarországon hetvenezer gyermeket érint a tünetegyüttes, akik közül ötvenezer kiskorúnál még diagnosztizálva sincs a betegség.
A hiperaktivitás definiálása már önmagában vitát generál szakmai berkekben is, hiszen nehéz eldönteni, nevezhető-e betegségnek a tünetegyüttes. Azok a markáns vonások, amelyek az ADHD-t (attention deficit hyperactivity disorder) leginkább felismerhetővé teszik, a mai társadalmi normák, elvárások között, ha nem kapnak komoly szakmai támogatást, akkor az élet minden területén komoly nehézségeket okozhatnak, sőt, másodlagos pszichiátriai kórképek kialakulásához is vezethetnek.
„A hiperaktivitás alapvetően temperamentumbeli szélsőséget jelent olyan vonásokkal, ami bár az emberek jelentős részében megtalálható, mégis domináns jelenlétük zavart okoz. Az ADHD genetikai eredetű, örökölhető hajlam, amire bizonyos környezeti tényezők ráerősítenek, együtthatásuk eredménye pedig egy alkati rendellenesség, ami felelős a hiperaktivitás jellegzetes tüneteinek a kialakulásáért” - mondta Csiky Miklós. Ennek alapján tehát a tünetegyüttes jellegzetes idegrendszeri változásokhoz társul, tulajdonképpen abból ered.
A hiperaktivitásról elmondható, hogy tudományosan a legjobban megismert, a leggyakoribb, és egyúttal a leghatékonyabban kezelt kórkép. Ugyanakkor elképzelhető, sőt gyakori, hogy felnőttkorban jelentkeznek a kezeletlen betegség tünetei. A pszichiáter szerint nem egyszer éppen a kiemelkedően okos gyermekeknél viszonylag későn derül ki a probléma, lányoknál pedig - különösen, ha csak figyelemzavarral küszködnek -, sokszor egyáltalán nem ismerik fel a betegséget. Ennek azonban nagy veszélye - folytatta -, hogy néhány terápiás, fejlesztő módszer csak tíz éves korig igazán hatékony, később jóval kevésbé.
Miből tudom, hogy a gyermekem hiperaktív?
Az ADHD-nak számos olyan tünete van, ami egy egészséges, eleven gyerekre is jellemző. Kiszűrni leginkább az alapján lehet, hogy ezek a vonások - figyelmetlenség, szétszórtság, a tartós koncentrációt igénylő feladatok elkerülése, feledékenység, túlzott fizikai aktivitás - mennyire szélsőségesek. „Fontos tudni, hogy a fenti tulajdonságok intenzív jelenléte az emberi kapcsolatokat is gyakran megterheli, nemegyszer tönkreteszi. Például, az ilyen gyermek annyira mozgékony, hogy folyamatos figyelmet igényel, vagy rendszeres „vendége” a kórházaknak. Amikor eljön hozzám egy szülő a gyermekével és az azonosítói alapján a kórházi informatikai rendszer hosszan listázza a sebészeti ellátások sorát, ez már egy lépés lehet a diagnózis felé” - taglalta a szakértő.
Csiky Miklós elmondása szerint szintén markáns jel az impulzus-kontroll zavar, ami annyit jelent, hogy a gyermekben megszülető ingerek szűretlenül áramlanak kifelé. Tehát ha mérges lesz, nem gondolkodik, hanem azonnal odacsap, nem számol olyan következményekkel, hogy valamit illik vagy sem, de azt sem veszi figyelembe, hogy másnak lesz e belőle baja vagy sérelme abból amit mond vagy csinál. Mindezek együttese egy idő után kihat a családi kapcsolatokra, a hétköznapi életre, iskolai teljesítményre és később a barátságokra, párkapcsolatokra is.
Komplex kezelés
Magyarországon kevés a kiskorúakkal foglalkozó gyermekpszichiáter és - különösen vidéken - nincs elég szakember, aki megfelelően tájékozott a betegség tüneteit, kezelését illetően. Csiky Miklós azonban rámutatott, hogy a tünetegyüttes nagyon sok embert érint, a populáció öt százalékát, ami a népesség huszadát teszi ki. Magyarországon ez hetvenezer gyermeket jelent, akik közül ötvenezernél még diagnosztizálva sincs a tünetegyüttes.
Azonban nem csak a szülőknek, hanem a védőnőknek, gyerekorvosoknak, a pedagógusoknak és a rendfenntartásban, büntetésvégrehajtásban dolgozóknak is ismernie kéne a hiperaktivitás jegyeit és fogalmát, ugyanis az elítélteknek egy része ebből fakadóan él bűnöző életmódot. „Nem mindegy, hogy például milyen a rendőri intézkedés, mivel egyes instrukciók inkább fokozzák az agresszivitást, ellenállást, mintsem csillapítanák. Szintén fontos tudni, hogy a kezeletlen hiperaktivitás idővel további pszichiátriai kórképeket generál és számos betegnél drogfüggőséget idéz elő” - taglalta.
Kifejtette, a gyógyítás multimodális, azaz több terápiás módszer felhasználásával zajlik, ami első megközelítésben a viselkedés-tréning és gyógyszeres kezelés együttesét jelenti. Beszélt arról is, hogy hat éves kor alatt nagyon ritkán írnak fel készítményt gyerekeknek, viszont a különféle egyéb terápiákat bármilyen életkorban lehet alkalmazni. Ezen kívül hatékony segítséget jelent az életvezetési tanácsadás, és adott helyzetben ill. bizonyos problémák esetén a családterápia, de a rendszeres testmozgásnak is van stabilizáló hatása, különösen indulatkezelési szempontból.
Mindebből kiindulva Budapesten már elindult egy ADHD szakrendelés a Svábhegyi Gyógyintézet és az Omnia Oktatási Központ összefogásában, ahol hiperaktív illetve tanulási nehézségekkel küszködő gyerekekkel foglalkoznak.
Szelekciós előny
A kezeletlen ADHD-s gyermek a viselkedéséből adódóan elkezd negatív visszajelzéseket kapni a szülőktől, az iskolából, egy idő után pedig mindenhonnan.
A kudarcélmények és a folytonos sikertelenség hatására kialakulnak a másodlagos károsodások, amelyek nem részei, hanem következményei a hiperaktivitás alaptüneteinek, és amelyeken - ahogy idővel rögzülnek és romlanak -, már a gyógyszer sem segít. Csiky Miklós szerint itt lép be a képbe a pszichológus, hiszen elkezd beágyazódni a gyermek személyiségébe az önbecsülés hiánya, a motiválatlanság és a sodorhatóság, később pedig, ahogy mélyül a probléma, a kezeletlen ADHD akár pszichiátriai betegség szintjén is visszaüthet. „Mindezek együtt életvezetési, életviteli zavarokat okoznak: baj van a munkahelyen, az intim kapcsolatokban, az idő- és pénzbeosztásban, sőt előfordul, hogy a bűnöző életmód felé térnek el. A kezeletlen fiatalok és felnőttek között ötször magasabb a kriminalitás aránya, mint egészséges társaiknál” - jelezte a pszichiáter.
Kifejtette, hogy azok a gének, amik a hiperaktivitás kialakulásáért felelősek, a populáció huszonöt-harminc százalékában előfordulnak. Úgy véli, ennek valószínűleg az az oka, hogy ezek a tulajdonságok tíz-húszezer évvel ezelőtt szelekciós előnyt jelentettek. „A vadászó, pásztorkodó életmód során előnyös tulajdonság volt, hogy valakinek mindenen rajta van a szeme, elképesztően gyors döntéseket hoz, de életben maradt a harcok során is. Érdekesség, hogy egy maszáj törzs vizsgálatakor, azoknál a nomád, törzsi tagoknál, akiknél kimutatták az egyik felelős gén jelenlétét, testileg és pszichésen harminc százalékkal jobb egészségi mutatókat találtak, az átlagos, prominens gént nem hordozó társaikhoz képest” - taglalta Csiky Miklós. Fordított volt a helyzet a letelepedett rokonaiknál, akiknél a „nomád gén” megléte hasonló mértékű, ám negatív eltéréssel járt együtt egészségi mutatóikat illetően. Ebből akár az a következtetés is levonható - folytatta -, hogy bizonyos életmód esetén hangsúlyos előnyt jelentenek ezek a tulajdonságok, viszont a nyugati kultúrába, annak jelenlegi elvárás és szokásrendszerébe már nehezen illeszkedik bele a hiperaktivitás.
