Mi az ADHD? -- Egy elnevezés.
A hiperaktivitás és figyelemzavar angol nevének rövidítése.
Az emberek egy csoportját illetjük ezzel az elnevezéssel, és
azt mondhatjuk, hogy alapvetően az emberek két, - első megközelítésre egymástól
meglehetősen eltérő – csoportja tartozik ide.
Az egyik csoport feltűnően mozgékony, izgága, sokat és
hangosan beszél, általában hevesen reagál, hirtelen természetű, többnyire
indulatos és a dühét nehezen kezeli.
A másik csoportra szétszórtság, szórakozottság,
figyelmetlenség, elmerengés, unatkozás, álmodozás, esetenként lassúság
jellemző.
Első megközelítésre ez a két csoport egymástól nagyon
különbözőnek tűnhet, de ha jobban megnézzük őket, az izgága, szertelen
csoportba tartozó emberek nagy része ugyanúgy szétszórt, figyelmetlen,
összeszedettségre, kitartó monoton munkára ugyanúgy képtelen, mint merengő,
álmodozó társaik.
A (hol lassú, hol hirtelen), szertelen, szétszórt,
szórakozott személyeket nevezzük figyelemzavarosoknak, angol rövidítéssel
ADD-seknek, s ha még izgágák, türelmetlenek és indulatosak is mellé, akkor
ADHD-ról, azaz hiperaktív figyelemzavarról beszélünk.
Mindkét csoportba tartozó embereknek fő baja az, hogy nem
tudnak teljesíteni úgy - az iskolában és sokszor otthon, illetve életük más
egyéb területén, - mint azt értelmi képességeik és egyéb adottságaik alapján az
emberek várnák tőlük. Ezt valamilyen szinten egyébként ők maguk is megélik és
szenvednek tőle.
ADHD
a gyermekkorban
Ki ne ismerne olyan gyermeket, aki nagyon eleven,
szertelen, szétszórt, aki nem teljesít képességeinek megfelelően az iskolában?
Akire
azt mondják, hogy jó képességei vannak, de nem érdekli a tanulás?
-
Aki
egyik tanárnak tanul, a másiknak nem?
-
Aki
álmodozik, nem tud fontossági sorrendet állítani, szerte-szét hagyja, vagy
gyakran elhagyja cuccait?
-
Aki
brillírozik, aranyos és kedves, ha jó napja van, rossz napokon azonban erősen
kontrasztosan ennek az ellenkezőjét hozza, a legegyszerűbb feladatokat sem
tudja megoldani, viselkedése szétesett, kibírhatatlan?
-
Akivel
nem lehet boltba menni, életveszélyesen közlekedik az utcán, nehéz vele lépést
tartani, tele van vele a lakás, a játszótér, mindig történik vele, körülötte
valami, ami folyton jelentős figyelmet, időt, energiát igényel a vele lévő
felnőttek részéről?
-
Aki
utálja a házi feladatot; elveszíti, letagadja, órákig elhúzza, vagy éppen
ellenkezőleg, igyekszik két perc alatt összecsapni?
Bizonyára ismerősi körében is van ilyen
gyermek.
Bendegúz eleven
kisfiú volt a kezdetektől, már az anyaméhben sokat forgolódott, mozgolódott,
különösen jól reagált a szülei hangjára, egyes zenékre.
Kicsit korábban
született meg a számítottnál, köldökzsinórja sodrott volt és egyszer rá is
csavarodott, a szülés így nem volt egyszerű, a magzatvízzel és a szívhangjaival
sem volt minden rendben, a szülés után viszont nem volt vele különösebb baj,
kicsit hosszabban volt sárga, mint a többiek. Amíg anyukája szoptatta, - sajnos
nem sokáig – minden rendben volt vele.
Ahogyan azonban tápszerrel ki kellett pótolni az anyatejet, az éjszakák
álomtalan rémálommá alakultak, sokat sírt, állandóan nyugtalan volt, karban
kellett tartani, lekötni valamivel.
Ekcémás, később
kruppos lett, ez növelte a szülők aggodalmát és gondjait. Mozgás fejlődése
gyorsan lezajlott, nem kúszott, a fenekén hátrafelé csúszkálva közlekedett
rövid ideig, majd hamar felállt és 9 hónaposan már önállóan megindult. Azóta
meg sem áll. Beszélni másfél évesen kezdett, kicsit nehezen, most viszont a
fordítottja igaz rá, nem lehet lelőni.
Ha vendég jött,
mindig ott téblábolt, mindenhez volt hozzáfűzni valója és elvárta a válaszokat
kérdéseire.
Az oviba
viszonylag gyorsan beszokott, hamarosan azonban panaszkodni kezdtek, hogy
főnökösödik és erőszakos a többiekkel, ha a dolgok nem az ő elképzelése szerint
alakulnak, időnként dührohamokat produkál. Szerencsére egy jó óvó nénihez
került a második ovijában, akihez mindig szívesen bejárt, problémák csak akkor
voltak, amikor valami miatt ő nem volt bent.
Bendegúz és vele
mindenki más is nagyon várta az iskolát. Büszkén, kíváncsian, nagy reményekkel
indult. Az első pár nap csodálatosan telt, a tanító nénik dicsérték, ő maga meg
kimeríthetetlen lelkesedéssel beszélt az iskoláról. Második héten azonban már
nem akart menni, mondván, hogy ő már ott volt, és most mást is szeretne
csinálni. (…) A tanító nénik is elkezdtek másról is beszélni, mint Bendegúz jó
képességeiről, és megemlítették többször is anyukájának, hogy jó lenne egy
kicsit következetesebben kezelni őt, érdeklődtek, hogy minden rendben van-e
otthon a szülők között, s hogy apának is keményebben kéne fognia vagy több időt
töltenie vele. Ez nem segített anya optimizmusán Bendegúzt illetően, és férjével
is több vita forrásává vált. Apa azon a véleményen volt, hogy Bendivel nincs
semmi baj, és egyetértett a tanító nénivel, hogy jobban kéne csak kezelni őt,
neki ugyanis nem sok erőfeszítésébe került ez, akkor még ….
Az
ADHD meghatározása szakmai szemmel
A
„hiperkinetikus zavar, „az aktivitás és figyelem zavara” ill.
"hiperaktivitás és figyelemzavar" (Attention Deficit and
Hyperactivity Disorder = ADHD), jellemzői a nagymértékű figyelmetlenség,
nyugtalan és impulzív magatartás, illetve a pszichológiai fejlődés károsodása. A
tünet együttes általában a kora gyermekkorban jelentkezik, 5 éves kor előtt.
Sok esetben már két éves kor körül is észlelhetünk jellegzetes tüneteket,
melyek többnyire a serdülőkor végéig, ill. az esetek kb. harmadában az egész felnőttkorban
fennállnak.
A
tünetek lényege egy bizonyos szűrő és mérlegelő funkció zavara: ezeknél a
gyerekeknél szűretlenül áramlanak befelé és kifelé is az impulzusok. Előbbi
figyelemzavart, utóbbi túlzott, rendezetlen aktivitást, impulzivitást okoz. A
hiperaktív, figyelem- és impulzuskontroll-zavaros tünet együttes a különböző
életkorokban jellemző képeket mutat.
Az ADHD szembeötlő vonásai
Tanulási
és viselkedési nehézségeik a legfeltűnőbbek ezeknek a gyerekeknek. Egyenetlen,
időnként kifejezetten jó, máskor csapnivaló iskolai teljesítményük,
szétszórtságuk, szertelen, féktelen, sokszor zűr-zavaros viselkedésük (idősebb korban életvezetésük), érzelmi
kitöréseik; a gondok súlyosbodásával kezelhetetlenség, hangulati ill.
szorongásos zavarok, testi tünetképzés (fejfájás, hasfájás stb.) hívja fel a
környezet figyelmét a problémákra.
A
gyermekkorban oly jellemző tünetek mögött (lásd alább) a kivitelező funkciók
deficitje húzódik meg (nehézségek a
szervezés, fontossági sorrend felállítása, figyelem összpontosítás,
szükség szerinti éberségi szint fenntartása, kitartó erőfeszítés, frusztráció
kezelés, a munkamemória megfelelő használatának területén), ami az esetek
40-60% százalékában, változó mértékben, felnőttkorra is áthúzódik.
Az
ADHD egyik leglényegesebb vonása, hogy az érintettek sokszor igen magas
színvonalon és akár elmélyülten is tudnak foglalkozni mindazzal, ami érdekes,
kihívó, új számukra, azaz, ami pozitív érzésekhez, érzelmekhez kötődik, vagy
azt vált ki belőlük. Jellemző példája ennek, hogy, akár órákig is képes legózni
egy olyan gyerek, aki egyébként az ebédet nem tudja végigülni az asztalnál.
Mi
alapján mondjuk azt, hogy hiperaktív egy gyerek?
1 1. A
hiperaktivitás tünetcsoportja:
a.) a gyermek gyakran babrál, mozog keze-lába,
ültében fészkelődik
b.) gyakran elhagyja helyét az osztályban, vagy más
olyan helyzetekben amikor ülve kellene maradnia
c.) gyakran rohangál, ugrál, mászkál, amikor (nem
kéne vagy nem volna szabad) az nem
helyénvaló
d.) nehézséget jelen számára a nyugodt játék, akár
önállóan, akár társakkal
e.)
folyton izeg-mozog, nyugtalan, gyakran
olyan "mint akit felhúztak"
f.)
gyakran túl sokat beszél
2. A
figyelemzavar tünetcsoportja:
a.) nem
figyel eléggé a részletekre, gondatlanságból fakadó hibákat vét
b.) gyakran nehézséget jelent a figyelem megtartása
c.) gyakran úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek
hozzá
d.) gyakran nem követi az instrukciókat vagy
elmarad feladatainak befejezése
e.)
nehézséget jelent neki a feladatok és
tevékenységek megszervezése
f.) elkerüli,
hogy olyan feladatokban vegyen részt, amelyek tartós mentális erőfeszítést
igényelnek
g.) elveszti a tevékenységhez szükséges dolgokat
h.) könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek
i.) a napi tevékenységben gyakran feledékeny
3. Az impulzivitás tünetcsoportja:
a.)
gyakran kimondja a választ, mielőtt a
kérdés befejeződött volna
b.)
gyakran nehézsége van a várakozással
c.)
gyakran félbeszakít másokat (pl.
beszélgetés, játék során)
Milyen
prognózissal számolhatunk a funkciózavarok tekintetében?
A tünetek, sok esetben az idegrendszer érési
fázisait követve csökkenhetnek, a gyerekek egy részénél kamaszkorban a tünetek
halványodnak, megváltoznak, felnőttkorra akár teljesen el is múlhatnak.
Leginkább a
motoros nyughatatlanság, túl-mozgékonyság tűnik el, sok esetben azonban
ilyenkor is megmarad a belső nyugtalanság szubjektív érzése.
Legjellemzőbben a figyelemzavar
illetve a hétköznapi feladatok megszervezésének zavara húzódik át felnőtt korra
is.
Még az impulzivitás az, ami felnőttkorban is megmarad általában, és növeli
az érintettek esendőségét hangulatzavarokra, személyiségzavarokra,
viselkedészavarokra, szerfüggőségekre.
Mi a teendő, ha
egy gyermek az ADHD tüneteit mutatja?
A hiperaktivitást és
figyelemzavart gyermekpszichiáter diagnosztizálja, ő ennek a szakembere, de fontos
információt nyújtanak a gyermek jellemzőiről, nehézségeiről a kiegészítő
gyógypedagógiai, pszichológiai vizsgálatok is.
Rendkívül fontos, hogy a
gyermek mielőbb erre hivatott, megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakemberhez
(elsőként gyermek-pszichiáterhez ill. fejlesztőpedagógushoz) kerüljön
állapot-felmérésre.
Fontos ez azért is, mert a
fejlesztési módszerek csak bizonyos életkorig igazán hatásosak.
Mindvégig hozzáférhető ugyanakkor - és messze
a leghatékonyabb kezelés - a gyógyszeres terápia.
A célzott, több irányú
beavatkozások nemcsak a rendellenességre jellemző tüneteket rendezik, hanem
hatékonyan megelőzik a súlyos következményekkel járó ún. másodlagos
károsodásokat is.
Az időben
történő diagnózis, fejlesztés, viselkedés-terápia, szükség esetén gyógyszeres
kezelés által ellensúlyozható illetve megelőzhető a normál pszicho-szociális
fejlődés elakadása, olyan másodlagos károsodások kialakulása, mint a negatív
énkép, a motiválatlanság, az önmagukkal kapcsolatos reménytelenség és
keserűség, az állandó nyugtalanság és elégedetlenség.
Ez által csökken
sodorhatóságuk, - a deviáns viselkedésre (bűnözés, kábítószer), patológiás
személyiségfejlődésre való veszélyezettségük. Megfelelő fejlesztés és kezelés
mellett iskolai és később szakmai pályafutásuk sokkal inkább megközelíti
értelmi színvonalukat, enélkül viszont akár 2, esetenként 3 jeggyel (később
iskolázottsági fokkal ill. fizetési kategóriával) is alatta teljesítenek.
(Gyakori tapasztalat, hogy ezen gyermekek IQ-ja átlag feletti, nemritkán extrém
magas, s emellett is bukdácsolhatnak.)
Megőrizhetők - a nemegyszer rájuk az
átlagosnál kifejezettebb mértékben jellemző - jó tulajdonságaik: az empátia, a
segítőkészség, gondoskodás, a nyitottság, a lelkesedés, az önzetlenség, a jó
szociális érzék, a jó intuíciós képesség, az önállóság, az olykor átlag feletti
memória, a széles látókörű érett gondolkodásmód, az erkölcsi érzék, a
kreativitás, a fejlett humorérzék és a verbális intelligencia, melyek egyébként
a sok kudarc és negatív visszajelzés folytán elszürkülnek, esetleg fonákjukra fordulnak.
Hogyan kezelik a betegséget?
Az ADHD modern
kezelésére multimodális terápiát alkalmaznak, a gyermek egyéni
jellegzetességeit figyelembe véve, több részből, egyszerre több megközelítésből
építik fel a kezelési protokollt. A terápiát megelőzi és sikerességének alapfeltétele
a gyermek közvetlen környezetében élő egyének: a szülők, a testvérek, a
rokonság, és a tanárok megfelelő pszicho-edukációja.
A komplex
gyermekpszichiátriai kezelés egyik kardinális pontja a gyógyszeres kezelés,
ezen kívül kiemelt jelentőséggel bír a kísérő-támogató pszichoterápia, a
viselkedés terápia, csoportos szülői, tanári tréningek alkalmazása.
Külön
jelentősége van a rendszeres testmozgásnak, a szabadban való tartózkodásnak, és
az esetek egy részében az étrendnek is.
Egyre több
vizsgálat foglalkozik modern, információs technológiai alapokon működő
módszerek, például a neuro-feed-back, valamint a speciális ADHD-coaching hatékonyságával. Számos esetben szükség
van a speciális tanulási, nyelvi nehézségek korrekt gyógypedagógiai fejlesztése
is.
A megfelelő
időben adott, megfelelően kivitelezett szakmai segítséggel, valamint kiegyensúlyozott, segítő családi
háttérrel több esélyük van arra, hogy önmagukat és másokat elfogadó,
együttműködésre, alkotásra és boldogságra képes, illetve alkalmas felnőttekké
váljanak.