A Ritalin, mint a kokain-függőség gyógyszere
Szeptember, beszállás – indul a mókuskerék!
Örökmozgók a nyugati kultúrában
Kihívások a viselkedészavaros vezetők fejlesztésében - Bölcskei Mónika - hrportal.hu
A gyermekkori fertőző betegségek
komoly kóroki tényezői lehetnek a mentális zavaroknak
2018. december 16.
A Nationwide Study in Denmark of the Association Between Treated Infections and the Subsequent Risk of Treated Mental Disorders in Children and Adolescents
Ole Köhler-Forsberg, Liselotte Petersen, Christiane Gasse, et al: Preben B. Mortensen, Soren Dalsgraad, Robert H. Yolken, Ole Mors, Michael E. Benros
JAMA Psychiatry, December 5, 2018
Szoros összefüggést, erős kapcsolatot találtak a gyerekkori infekciók, az antibiotikus kezelés valamint a neuropszichiátriai betegségek előfordulása között.
A tekintélyes mintán végzett vizsgálat szerint a kórházi kezelést igénylő súlyos fertőzés több, mint 80%-kal emelte meg a mentális zavarok kialakulásának valószínűségét, míg az enyhébb, antibiotikumot vagy infekció-ellenes szereket igénylők 40%-kal emelték meg ugyanennek a kockázatát.
Ez az adat általánosságban is megerősíti a szoros kapcsolatot a test és az agy, ill. azok folyamatai között, specifikusan pedig a fejlődő agyban létrejövő mentális rendellenességek és a fertőző betegségek között.
A vizsgált populáció az 1995 és 2012 között született 1,1 millió dán gyermek és serdülő követését jelentette születésüktől kezdve 18 éves korig.
Az átlagos követési idő 9,7 év volt, ezalatt 3,9%-uk került kórházba mentális betegség miatt és 5,7%-uknak írtak fel pszichotróp gyógyszert.
Szoros kapcsolatot találtak a kórházi kezelést igénylő fertőző betegség és az azt követő mentális zavar fellépte között: HRR (hazard rate ratio) 1,84; 95% os konfidencia intervallum 1.69-1.99, illetve az infectiós hospitalizáció és a pszichotróp gyógyszer felírásának szükségessége között: HRR 1,42; 95% os konfidencia intervallum 1.37-1.46.
A csak antibiotikus kezelést igénylő fertőző betegségek 41%-kal növelték meg a mentális betegségek előfordulását, HRR 1,41; 95% os konfidencia intervallum 1.35-1.46 és 22%-kal emelték meg a pszichotróp gyógyszer használatának kockázatát: HRR 1,22, 95% os konfidencia intervallum 1.17-1.27.
A legmagasabb kockázata a skizofrénia spektrum zavaroknak, a kényszernek (OCD-nek), a személyiség- és magatartászavaroknak, a mentális retardációnak, az autizmus spektrum zavaroknak, az ADHD-nak, az ellenszegülő magatartászavarnak (ODD) és a viselkedés zavarnak (CD), illetve a tic-nek van.
A kockázatot növelte a fertőzéseknek a száma és az időbeli közelség: a legnagyobb az előfordulási kockázat 0-3 hónappal a fertőzés után.
Különböző referencia csoportokhoz és a testvérekhez hasonlították az elemzés során az adatokat.
A
vizsgálatok, úgy tűnik, alátámasztják azt, hogy a fertőzések és az azzal járó gyulladásos folyamatok a fejlődésben lévő
agyat jelentősen érintik és befolyásolják súlyos mentális rendellenességek
kialakulását, megerősítve az
immunrendszer etiológiai szerepét a mentális zavarok széles körének
kialakulásában gyermek és serdülőkorban.
Felmerül,
hogy bizonyos embereknek együttes van genetikailag
kódolt (kapcsolt) magasabb kockázata,
hajlama az ismételt fertőzésekre és a mentális zavarokra.
Az még kérdés, hogy bizonyos specifikus fertőző ágensek vagy a fertőzések száma az, ami összefügg szorosabban a mentális betegségekkel, ill. ezzel összefüggésben szocioökonómiai faktorok szerepe sem kizárt.
Az még kérdés, hogy bizonyos specifikus fertőző ágensek vagy a fertőzések száma az, ami összefügg szorosabban a mentális betegségekkel, ill. ezzel összefüggésben szocioökonómiai faktorok szerepe sem kizárt.
Mindenesetre
a vizsgálat által felszínre hozott és megerősített tények új módszereknek nyithatnak utat, a prevenció (megelőzés) és terápia terén.
*
Két jó írás a felnőtt ADHD-ról
(szülőtől kaptam)
"Mit szeretek ADHD-s feleségemben”
Megkértem elképesztően csodálatos, lenyűgözően jóképű, nagyon kiegyensúlyozott, higgadt, pénzügyekben felelősségteljes, stratégiában gondolkodó férjemet, hogy írjon valamit annak a pozitívumairól, hogy egy ADHD érintettel él házasságban. Íme, a következőket mondta:
Ha körülnézel a Google-en a témában: ADHD és házasság, olyan cikkeket találsz, mint „Túlélheti a kapcsolat az ADHD-t”, vagy „50 módszer arra, hogyan leszel képes kitartani ADHD érintett házastársad mellett”. Jól ismerem a témát, mert magam is meglehetősen rendszeresen kutatok a téma után. Már komolyan fontolgattam, hogy indítok egy helyi önsegítő csoportot ADHD érintett nők férjei számára.
• Néha meglehetősen elkeserítő, kiszámíthatatlan és hihetetlenül fárasztó együtt élnem ADHD érintett feleségemmel, de én egy percét nem adnám oda kapcsolatunknak a világ minden kincséért sem. Bármennyire szétszórttá és impulzívvá tegye is az állapota, éppen ez az, amiért vele kívánom leélni az életemet.
• Imádom, hogy amikor valamit nagyon szeretne, akkor semmi nem állítja meg és ez tényszerűen így van, hogy SEMMI, amíg el nem éri.
• Azt is imádom, hogy soha nem tudom, mire érek haza munka után. Egyszer a nappalit találom rózsaszínre festve, vagy az asztal, amit már régen szerettem volna összeállítani, most ott díszlik a szoba közepén. Vagy minden gyereket „összeöltöztette”, lefényképeztette, a fényképet kinagyíttatta, bekereteztette és ott várt a falon az előtérben, amikor beléptem az ajtón.
• És az is tetszett, amikor egyszer arra találtam hazaérni, hogy ég minden lámpa a lakásban, ruhák hevernek szerteszét mindenütt és még csak eszembe sem jutott valami olyasmire gyanakodni, hogy esetleg tolvajok jártak a lakásban, mert egyszerűen tudtam, hogy valamiért el kellett szaladnia otthonról.
• És azt is szeretem, hogy nem tud sokáig haragudni, mert már azt is elfelejtette, hogy egyáltalán haragudott valamiért.
• És az is nagyon jó, hogy amikor valamit kitalál, azonnal nekifog. Bele a közepébe. Olyan sok minden jó történt az életünkben azért, mert hirtelen döntött dolgokról, amik nekem eszembe sem jutottak volna. Vagy, ha igen, akkor még mindig fontolgatnám, mérlegelném előnyeit és hátrányait, akár Excel táblázatokat is használva.
• És azt is szeretem, hogy amikor barátokkal vacsorázunk, akik ragaszkodnak, hogy ők állják a számlát, de nem nagyon bőkezűek a borravalóval, ő titokban még odatesz egy kis aprót, amikor senki sem látja.
• Tetszik, hogy képes szinte mindent megtenni, amikor valakinek segítségre van szüksége. Elképeszt, ugyanakkor nagyon inspirálónak találom, hogy olyan sokat képes adni magából annak ellenére, hogy négy gyermekünk van, egy őrült kutyánk, online tanfolyamon tanul és teljes munkaidőben dolgozik.
• Szeretem nézni, ahogy kitölt dokumentumokat. Először középen kezdi, aztán a tetejére ugrik, majd a végére, majd vissza a közepére. Teljesen véletlenszerű, de ő így szokta meg.
• És szeretem figyelni, mennyire szenvedélyesen szereti a gyerekeinket. Érezteti mindegyikükkel, milyen különlegesek és fontosak. Tudják, hogy bármikor bármivel fordulhatnak hozzá, megérti őket. Otthonunkat olyanná varázsolta, ahol szeretetet, kényelmet és biztonságot találnak.
• Örülök, hogy felengedett szállni élete „őrült vonatára” és megengedi, hogy részese legyek ezeknek a kalandoknak. Őszintén hiszem, hogy a lehető legboldogabb férfi vagyok.
• Imádom, hogy amikor valamit nagyon szeretne, akkor semmi nem állítja meg és ez tényszerűen így van, hogy SEMMI, amíg el nem éri.
• Azt is imádom, hogy soha nem tudom, mire érek haza munka után. Egyszer a nappalit találom rózsaszínre festve, vagy az asztal, amit már régen szerettem volna összeállítani, most ott díszlik a szoba közepén. Vagy minden gyereket „összeöltöztette”, lefényképeztette, a fényképet kinagyíttatta, bekereteztette és ott várt a falon az előtérben, amikor beléptem az ajtón.
• És az is tetszett, amikor egyszer arra találtam hazaérni, hogy ég minden lámpa a lakásban, ruhák hevernek szerteszét mindenütt és még csak eszembe sem jutott valami olyasmire gyanakodni, hogy esetleg tolvajok jártak a lakásban, mert egyszerűen tudtam, hogy valamiért el kellett szaladnia otthonról.
• És azt is szeretem, hogy nem tud sokáig haragudni, mert már azt is elfelejtette, hogy egyáltalán haragudott valamiért.
• És az is nagyon jó, hogy amikor valamit kitalál, azonnal nekifog. Bele a közepébe. Olyan sok minden jó történt az életünkben azért, mert hirtelen döntött dolgokról, amik nekem eszembe sem jutottak volna. Vagy, ha igen, akkor még mindig fontolgatnám, mérlegelném előnyeit és hátrányait, akár Excel táblázatokat is használva.
• És azt is szeretem, hogy amikor barátokkal vacsorázunk, akik ragaszkodnak, hogy ők állják a számlát, de nem nagyon bőkezűek a borravalóval, ő titokban még odatesz egy kis aprót, amikor senki sem látja.
• Tetszik, hogy képes szinte mindent megtenni, amikor valakinek segítségre van szüksége. Elképeszt, ugyanakkor nagyon inspirálónak találom, hogy olyan sokat képes adni magából annak ellenére, hogy négy gyermekünk van, egy őrült kutyánk, online tanfolyamon tanul és teljes munkaidőben dolgozik.
• Szeretem nézni, ahogy kitölt dokumentumokat. Először középen kezdi, aztán a tetejére ugrik, majd a végére, majd vissza a közepére. Teljesen véletlenszerű, de ő így szokta meg.
• És szeretem figyelni, mennyire szenvedélyesen szereti a gyerekeinket. Érezteti mindegyikükkel, milyen különlegesek és fontosak. Tudják, hogy bármikor bármivel fordulhatnak hozzá, megérti őket. Otthonunkat olyanná varázsolta, ahol szeretetet, kényelmet és biztonságot találnak.
• Örülök, hogy felengedett szállni élete „őrült vonatára” és megengedi, hogy részese legyek ezeknek a kalandoknak. Őszintén hiszem, hogy a lehető legboldogabb férfi vagyok.
Ez a cikk eredetileg a Hackrack c. lapban jelent meg. Forrás:
https://www.additudemag.com/
https://www.additudemag.com/
*
Nem a Te hibád.
Manapság már sokfelől tudnak tájékozódni az ADHD érintettek a gyógyszerekről, a diagnózisokról, a terápiás lehetőségekről és arról is, hogyan járjanak végére dolgoknak, amik eddig nem sikerültek, hogyan hozzanak jobb döntéseket. A gond azonban az, hogy mindezt az információt kevéssé tudjuk hasznosítani, amíg nem nézünk szembe a mindennapi élettel járó stressz hatásaival, amely az ADHD érintetteket sújtja. Az érzelmi stresszel való megküzdéshez fel kell ismernünk a létezését. De ki akar ezzel szembenézni, amikor legszívesebben elfutna valahova, ahol nem bántják, és mindig süt a nap, vagy ütne, vagy egyszerűen „megdermedne”?
Amikor klienseimnek elmondtam, mit jelent az érzelmi stressz válasz zavar, rögtön értették, miről van szó. Hiszen ebben élik a mindennapjaikat. Hogy nem érzik magukat kompetensnek akkor sem, ha ledoktoráltak, ha rendben vannak anyagilag és sikeres pályafutás van mögöttük. Addig, amíg valami baleset nem történik vagy valamilyen kudarc, nehéz felismerni az érzelmi stressz válasz zavart és azt, milyen pusztítást végez az életünkben, sem azt, milyen következményekkel számolhatunk, ha nem lépünk közbe.
Amikor klienseimnek elmondtam, mit jelent az érzelmi stressz válasz zavar, rögtön értették, miről van szó. Hiszen ebben élik a mindennapjaikat. Hogy nem érzik magukat kompetensnek akkor sem, ha ledoktoráltak, ha rendben vannak anyagilag és sikeres pályafutás van mögöttük. Addig, amíg valami baleset nem történik vagy valamilyen kudarc, nehéz felismerni az érzelmi stressz válasz zavart és azt, milyen pusztítást végez az életünkben, sem azt, milyen következményekkel számolhatunk, ha nem lépünk közbe.
Mi hát az érzelmi stressz válasz zavar?Az érzelmi stressz válasz zavar (angolul: emotional distress syndrome, vagy EDS) az ADHD tünet együttes egyik velejárója, ami az információ eltérő feldolgozásának és az ennek eredményeképpen fellépő, a megszokottól eltérő viselkedés zavara miatt lép fel. Egyfajta krónikus stressz alakul ki az érintettnél, ami összefügg azzal, ahogy az ADHD érintett megpróbál megküzdeni a tünet együttes meglétével kapcsolatos másságokkal. Ez a krónikus stressz károsítja az érzelmi tűrőképességet, a kitartást és, végső soron, a jól lét érzését és a lelki/szellemi egészséget. Az ADHD meglétével kapcsolatos, élethosszig tartó krónikus stressz hatásában hasonlatossá válik a poszt traumatikus szindrómához (PTSD).
Mint minden más ADHD-val járó tünet esetén, itt is meg vannak a jó és a rossz hírek. Az érintetten múlik, melyiket választja.
> Az EDS nem tűnik el magától. Valamilyen módon szembe kell vele nézni és meg kell vele küzdeni.
> Ha nem küzd meg vele az érintett, akkor az EDS folytatja romboló munkáját és tovább rongálja az érintett érzelmi, mentális és testi jól létét.
> Az EDS kezelhető.
> Nincs semmi alapvetően rossz az érintettel.
> Teljes, érdekes és az adottságoknak megfelelő életet élhet az érintett.
Mint minden más ADHD-val járó tünet esetén, itt is meg vannak a jó és a rossz hírek. Az érintetten múlik, melyiket választja.
> Az EDS nem tűnik el magától. Valamilyen módon szembe kell vele nézni és meg kell vele küzdeni.
> Ha nem küzd meg vele az érintett, akkor az EDS folytatja romboló munkáját és tovább rongálja az érintett érzelmi, mentális és testi jól létét.
> Az EDS kezelhető.
> Nincs semmi alapvetően rossz az érintettel.
> Teljes, érdekes és az adottságoknak megfelelő életet élhet az érintett.
Érzelmi nehézségek mindig voltak és lesznek. Még akkor is, ha a gyógyszerek beváltak és úgy tűnik, minden rendben megy az életben, az érintett érzelmi élete akkor is megtámogatásra szorul. Ehhez pedig többre van szükség gyógyszereknél vagy a következetesen betartott napirendnél. Bármennyire igyekszünk is, a dolgok természeténél fogva a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy elterveztük, és, ha ilyenkor rettenetesen érezzük magunkat, túlságosan kitesszük magunkat a véletlenek játékának.
Csak úgy tudunk túllendülni az állandó „túlélő módon”, ha belső erőnket összeszedve tudatosan figyelünk arra, hogy megnyugtassuk magunkat a nehézségek idején. Más szóval: ne csak túléljünk, hanem éljünk.
Sokan úgy gondolják, hogy a jó élethez sok szerencse kell és, ADHD érintettként nem igazán vélik magukat szerencsésnek. Le is mondanak erről, mivel szerintük ahhoz meg kellene nyerniük a lottó ötöst, hogy jobban érezzék magukat. Ez bizony a túlélő gondolkodása. Nem azé, aki élvezi az életet. Az élet élvezetéhez nem lottó ötösre, hanem arra van szükség, hogy megismerjük magunkat, megértsük, miként működik a testünk és a tudatunk, hogyan szervezzük az életünket, mi az, ami az erősségünk és mi az, amiben segítségre szorulunk. Az élet élvezetéhez önmagunkhoz kell közelebb kerülnünk. És fokozatosan hozzászokhatunk ahhoz, hogy élvezzük az életet. És örülünk neki.
Csak úgy tudunk túllendülni az állandó „túlélő módon”, ha belső erőnket összeszedve tudatosan figyelünk arra, hogy megnyugtassuk magunkat a nehézségek idején. Más szóval: ne csak túléljünk, hanem éljünk.
Sokan úgy gondolják, hogy a jó élethez sok szerencse kell és, ADHD érintettként nem igazán vélik magukat szerencsésnek. Le is mondanak erről, mivel szerintük ahhoz meg kellene nyerniük a lottó ötöst, hogy jobban érezzék magukat. Ez bizony a túlélő gondolkodása. Nem azé, aki élvezi az életet. Az élet élvezetéhez nem lottó ötösre, hanem arra van szükség, hogy megismerjük magunkat, megértsük, miként működik a testünk és a tudatunk, hogyan szervezzük az életünket, mi az, ami az erősségünk és mi az, amiben segítségre szorulunk. Az élet élvezetéhez önmagunkhoz kell közelebb kerülnünk. És fokozatosan hozzászokhatunk ahhoz, hogy élvezzük az életet. És örülünk neki.
Az élet élvezetéhez nincs szükség csodára. Olyan képesség, amit meg lehet tanulni. Ehhez az első lépés, hogy fel kell építenünk és utána meg kell szilárdítanunk belső énünket. Azért használom az „építeni” szót, mert az ADHD bizonyos szerkezeti gondokkal jár. Hiszen már hozzászoktunk ahhoz, hogy az ADHD szemüvegén keresztül lássunk dolgokat, hogy éjszaka 11-kor lássunk hozzá a dolgozatnak, amit másnap reggel 8-kor kell leadnunk, de tovább már nem megy. És, még ha magabiztosnak látszunk is, belső erőnket felemésztette és tönkretette a szakadatlan érzelmi stressz.
Ugyanakkor fel lehet építeni, vagy helyre lehet állítani a szilárd alapokat, ahonnan elérhetjük céljainkat. Hiszen a szilárd alapok jelentik az ADHD érintett számára a lehetőséget arra, hogy bátran és magabiztosan merjen kockázatokat vállalni. Ennek pedig a két alappillére az önbecsülés és az önazonosság.
Ugyanakkor fel lehet építeni, vagy helyre lehet állítani a szilárd alapokat, ahonnan elérhetjük céljainkat. Hiszen a szilárd alapok jelentik az ADHD érintett számára a lehetőséget arra, hogy bátran és magabiztosan merjen kockázatokat vállalni. Ennek pedig a két alappillére az önbecsülés és az önazonosság.
Menedék a viharok elől Az önbecsülés azt jelenti, hogy tudom: értékes vagyok úgy, ahogy vagyok, és nem vagyok azonos azzal, ahogy a külvilág meghatároz engem. Az önbecsülés azt jelenti, hogy elkötelezetten keresem életem értelmét és tudom, hogy megérdemlem a boldogságot és a teljes életet.
Az önbecsülés feltétel nélküli. Vannak, akik én-szeretetnek élik meg, mások inkább úgy, hogy elfogadják azt, ahol tartanak, és ami egy adott pillanatban történik. Az önbecsülés azt jelenti, hogy képes vagyok „kézen fogni magam” és megadni magamnak a morális támogatást.
Vajon tudsz-e kiállni magadért és szurkolni magadért? És, ha már itt tartunk, szoktál-e „jó reggelt” mondani magadnak? Én 15 éve ezt teszem, amióta megnyitottam saját irodámat. Mikor kinyitom az ajtót, mindig „jó reggelt” kívánok magamnak, hangosan és hallgatom a fejemben támadt gonosz válaszokat. „Jól vagyunk, James, csak kicsit mintha elmentek volna hazulról”. Másnap újra köszönök. Még gonoszabb válaszok. De nem hagytam abba és egyszer csak kezdtek barátságosabb válaszok érkezni belülről: „Jó reggelt, James, hogy vagy ma reggel?” És elkezdődött a beszélgetés. Ettől, persze, még elképzelhető, hogy valaki furcsának gondolja, hogy jó reggelt kívánjon magának.
Az önazonosság az, ahogy önmagunkat értékeljük és jelentősnek tartjuk a világgal való kapcsolatunkban. Itt arról van szó, hogyan jelenítjük meg magunkat, hogyan mérjük magunkat ahhoz, amilyenné válni szeretnénk, és hogyan szűrjük meg azokat az értékeléseket, amelyek a külvilágból érkeznek. Ha valakinek erős az önazonossága, ki tud állni magáért, és ki tudja magát menteni helyzetekből.
Szilárd alapokra van szükségünk ahhoz, hogy a legjobb tulajdonságaink gyökeret eresszenek és kihajtsanak bennünk. Ezek a tulajdonságok a következők:
> Bátorság, önbizalom, kitartás és reziliencia (rugalmasság és ellenálló képesség), képesség a kockázatvállalásra, arra, hogy hangot adjunk elképzeléseinknek, hogy helyrehozzuk a hibákat, amiket helyre tudunk hozni, hogy képesek legyünk belátni a hibánkat és korrigálni, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet még akkor is, ha már elkezdtük feladni a reményt, hogy ez valaha is sikerülhet nekünk.
Úgy tűnik, mintha lennének olyanok, akik ezzel a két pillérrel a helyükön születnek, és biztonságos, szeretetteljes családban nőttek fel. Mások kedvező körülményeiket használták fel arra, hogy kialakítsák ezt a két pillért, a megfelelő képességeket használva, és azóta is gondozzák és karbantartják azokat.
Sajnos, a fentiek egyike sem jellemző az ADHD érintettekre. Ha úgy tűnik, hogy mindig őrült ötletekkel állsz elő és soha nem jársz a dolgok végére, akkor bizony a pilléreid bizonytalan alapon nyugszanak.
Az önbecsülés feltétel nélküli. Vannak, akik én-szeretetnek élik meg, mások inkább úgy, hogy elfogadják azt, ahol tartanak, és ami egy adott pillanatban történik. Az önbecsülés azt jelenti, hogy képes vagyok „kézen fogni magam” és megadni magamnak a morális támogatást.
Vajon tudsz-e kiállni magadért és szurkolni magadért? És, ha már itt tartunk, szoktál-e „jó reggelt” mondani magadnak? Én 15 éve ezt teszem, amióta megnyitottam saját irodámat. Mikor kinyitom az ajtót, mindig „jó reggelt” kívánok magamnak, hangosan és hallgatom a fejemben támadt gonosz válaszokat. „Jól vagyunk, James, csak kicsit mintha elmentek volna hazulról”. Másnap újra köszönök. Még gonoszabb válaszok. De nem hagytam abba és egyszer csak kezdtek barátságosabb válaszok érkezni belülről: „Jó reggelt, James, hogy vagy ma reggel?” És elkezdődött a beszélgetés. Ettől, persze, még elképzelhető, hogy valaki furcsának gondolja, hogy jó reggelt kívánjon magának.
Az önazonosság az, ahogy önmagunkat értékeljük és jelentősnek tartjuk a világgal való kapcsolatunkban. Itt arról van szó, hogyan jelenítjük meg magunkat, hogyan mérjük magunkat ahhoz, amilyenné válni szeretnénk, és hogyan szűrjük meg azokat az értékeléseket, amelyek a külvilágból érkeznek. Ha valakinek erős az önazonossága, ki tud állni magáért, és ki tudja magát menteni helyzetekből.
Szilárd alapokra van szükségünk ahhoz, hogy a legjobb tulajdonságaink gyökeret eresszenek és kihajtsanak bennünk. Ezek a tulajdonságok a következők:
> Bátorság, önbizalom, kitartás és reziliencia (rugalmasság és ellenálló képesség), képesség a kockázatvállalásra, arra, hogy hangot adjunk elképzeléseinknek, hogy helyrehozzuk a hibákat, amiket helyre tudunk hozni, hogy képesek legyünk belátni a hibánkat és korrigálni, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet még akkor is, ha már elkezdtük feladni a reményt, hogy ez valaha is sikerülhet nekünk.
Úgy tűnik, mintha lennének olyanok, akik ezzel a két pillérrel a helyükön születnek, és biztonságos, szeretetteljes családban nőttek fel. Mások kedvező körülményeiket használták fel arra, hogy kialakítsák ezt a két pillért, a megfelelő képességeket használva, és azóta is gondozzák és karbantartják azokat.
Sajnos, a fentiek egyike sem jellemző az ADHD érintettekre. Ha úgy tűnik, hogy mindig őrült ötletekkel állsz elő és soha nem jársz a dolgok végére, akkor bizony a pilléreid bizonytalan alapon nyugszanak.
Önértékelés és ADHDBizonyára tudod, milyen érzés: drukkolni és megpróbálni értelmet találni a küzdelemben, amiben hátadat a falnak vetve megpróbálod kitalálni, hová tűnt a bátorság és az önbizalom. És van, amikor sikerül összeszedni egy halom ötletet arra, hogyan tudsz átvergődni valamilyen érzelmi viharon, felmászol a halomra, elég magasra ahhoz, hogy legalább lásd, merre is tartasz. De soha nem lehetsz elég biztos abban, hogyan sikerült felmásznod oda és akkor jön valami, váratlanul, ami ismét letaszít onnan.
Hiszen ha az önbecsülésed és az önazonosságod ingatag alapokon nyugszik, és azt várják tőled, hogy magabiztosan vagy bátran cselekedj, könnyen zuhanórepülésbe kerülhetsz. Hiszen ki tudna biztosan állni egy halom törmeléken?
Senki. De beáshatod magad és elkezdhetsz újra építkezni.
Hiszen ha az önbecsülésed és az önazonosságod ingatag alapokon nyugszik, és azt várják tőled, hogy magabiztosan vagy bátran cselekedj, könnyen zuhanórepülésbe kerülhetsz. Hiszen ki tudna biztosan állni egy halom törmeléken?
Senki. De beáshatod magad és elkezdhetsz újra építkezni.
James M. Ochoa írása alapján
*
„Az ADHD mint új családtag” – Dr. Komlósi Piroska és Dr. Csiky Miklós előadása
„Hát
nem hiszem el, hogy nem lehet megfogni azt a gyereket!” – méltatlankodott
az eladó a konszolidált nagypapának. „Én elhiszem” – gondolta magában
Dr. Csiky Miklós, miközben villamosjegyére várt a trafikban. Mi okozza az
ADHD–t? Milyen egy ADHD–s gyermek? Miért fontos a korai felismerés? Miben
segíthet egy családterapeuta? Többek között ezen kérdésekre kaptunk választ Dr.
Csiky Miklós gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter főorvos és Dr. Komlósi Piroska
klinikai szakpszichológus, kiképző család- és pszichoterapeuta előadásából a
Magyar Családterápiás Egyesület XXXI. Debrecenben megrendezett vándorgyűlésén.
Tudósításunk.
Az ADHD kifejezés egy angol
betűszó szó, az Attention Deficit Hyperactivity Disorder rövidítése, mely
figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart jelent. Felismerése sokszor nehéz, mivel
rengeteg arca van. A leggyakrabban előforduló tünetcsoportok a
figyelemszabályozás zavara, az aktivitás szabályozásának zavara és az
érzelem szabályozásának zavara. Idegrendszeri eredetű betegség. Kialakulásának
oka 80%-ban genetikai, de a korai években előforduló környezeti hatások is
jelentőséggel bírnak. Ugyanakkor jó hír, hogy hatékonyan kezelhető és
gyermekkorban fejleszthető is. Viszont a kezeletlenül maradt ADHD hosszú távon
életvezetési zavarok kialakulását okozza. Kisiskolás korban inkább a tanulmányi
és viselkedéses gondok kerülnek előtérbe. Míg kamaszkorban – főleg lányok
esetében – jellemző a szorongás, a depresszió, a hangulat ingadozás: tehát az
érzelmi élet zavara. Nemcsak a gyerek lehet érintett, hanem a szülő is, melynek
kezelése ugyanolyan fontosságú.
Milyenek az ADHD-s
gyerekek?
Ismerős, amikor egy gyerek nyilvános
helyen koordinálatlanul szaladgál, mindent megfogdos és elmozdít a helyéről?
Sokszor ez a jelenet nem a nevelés hiányából fakad. Az aktivitás szabályozásának
zavara miatt kortársaikhoz képest elevenebbek, szertelenek és szétszórtak.
Nagyon nehéz velük lépést tartani, és ha szem elől tévesztik őket, akkor
gyakran történik valami baj velük. Általában hosszú listájuk van a kórházi
beavatkozásokról.
AZ ÉLET IGAZI „HEGYMENETNEK” TŰNIK VELÜK.
A figyelem szabályozásának zavara
okozza, hogy figyelmük nagyon könnyen terelhető. Viszont olykor órákra is
beleragadhatnak egy számukra érdekes tevékenységbe, ami miatt elfelejthetnek
enni vagy mosdóba menni, és meg is történik a „baleset”. Tiszta formájában az
ADHD csak 17–30%-ban fordul elő, és általában együtt jár másodlagos
károsodásokkal, például az önértékelés zavarával. Két bizonyítottan hatékony
kezelési módja a gyógyszeres terápia és a viselkedésterápia. Hatékony segítség
gyerekkorban a szenzomotoros fejlesztés, valamint bizonyos étrendkiegészítők és
szakember által összeállított, célzott diéta is.
A kezeletlenül maradt ADHD jelentősen megnehezíti a
család életét.
A felsorolt problémák nem csupán a
gyereket érintik, hanem annak környezetét, tehát a családját is. Mire a
kezelésig eljut egy család, addigra nagymértékben terhelődik a szülőpár
kapcsolata. Anyáknál jellemzően depresszió alakulhat ki, míg az apák általában
a családból való menekvést választják.
EMIATT KÉTSZER GYAKORIBB A VÁLÁS EZEKBEN A
CSALÁDOKBAN,
58 százalékuk pedig diszfunkcionálisan
működik.
Miben segíthet egy
családterapeuta? – Dr. Komlósi Piroska válaszol
A terápiába érkező családok többsége
tisztában van a diagnózissal és az „ADHD, mint új családtag” érkezik meg velük együtt. Az első szakaszban a
terapeuta szerepe mégis egyrészt informatív, másrészt edukatív, mivel fontos
tisztázni, ki mit ért az ADHD fogalma alatt. Ezt követően rátekintenek, hogyan
tudják elfogadni a diagnózist a családtagok. Ki az, aki tiltakozik, és ki az,
aki felvállalja mint valós dolgot, melyhez alkalmazkodni szükséges. A diagnózis
megemésztése bizony nem könnyű dolog, a családtagok ráadásul különbözőképpen
viszonyulhatnak érzelmileg a jelenséghez. Az ADHD-s gyerekek testvéreiről sem
szabad elfelejtkeznünk, hiszen nekik is szükségük van információra és
támogatásra. Egy családrajz kapcsán meg lehet velük is beszélni, mit gondolnak
az ADHD-s családtagról, hogyan tudják a helyzetet kezelni, hogyan élik meg azt.
A szakember elmondása szerint:
„KOMOLY MEGÉRTÉST LEHET LÁTNI AZOKNÁL A GYEREKEKNÉL, AKIKNÉL A SZÜLŐK
RÉSZÉRŐL IS MEGÉRTÉS VAN.”
Fontos elfogadtatni a családdal, hogy az
ADHD-s családtag nem rossz, hanem érintett személy ebben a nehéz teherben.
Miután sikerült a tagoknak egymás között elfogadniuk ezt, a rokonság és az
iskola felé is érdemes felvállalniuk a gyerek sajátosságait. Dr. Komlósi
Piroska hangsúlyozta: szükséges tudatosítani azokat az erősségeket, melyeket az
ADHD-s személy hordoz magában. Új színeket, új energiákat és frissességet visz
a családba. Sokan rendkívül kreatívak közülük vagy éppen gyorsan átlátnak
helyzeteket. Mindezek mellett természetesen fontos a veszteségek kezelése és
feldolgozása is, mivel ezek a családok elvesztik a lehetőséget, hogy „normális
vagy átlagos” család lehessenek. Ebben nagyon sokat segítenek a szülőcsoportok,
ahol ADHD-s gyermekek szülei találkoznak és osztják meg tapasztalataikat,
nehézségeiket és sikereiket egymással.
Az ADHD-s gyerekek közül sokan rendkívül
kreatívak.
Alapvető nevelési
tanácsok
Léteznek alapvető nevelési tanácsok,
melyeket a terapeuta segítségével az adott család sajátosságaira dolgoznak ki,
hiszen minden gyerek és minden szülő más és más. A teljesség igénye nélkül
néhány közülük:
·
Fontos határokat képezni. Rögzíteni az
idő, a pénz és a tevékenység kereteit. Kinek mi a feladata? Mi az, amit egyedül
csinálunk, és mit csinálunk közösen? Mettől meddig tart az adott tevékenység?
·
Az indulatok önfegyelmezését minden
családtagnak fontos elsajátítania.
·
Hangsúlyos az érzések egymással való
megosztása, én–üzenetek formájában. Ahelyett, hogy a gyereket összeszidjuk,
elmondhatjuk neki „nekem
ez fárasztó, én már ezt nem bírom”.
·
Szabályok felállításánál fontos a
határozottság, a következetesség és egyértelműség.
·
Konkrét és pozitív üzeneteket érdemes
megfogalmaznunk.. A „jó
legyél” nem elég konkrét, helyette inkább ezt
mondhatjuk: „Ha
megjönnek a vendégek, szeretném ha …így… viselkednél, …ezt… csinálnád”.
·
Azonnal reagáljunk a tetteire.
·
Ha kritizáljuk, mondjuk el konkrétan mi
volt a rossz, és hogyan kell helyette viselkednie.
Az előadó zárásként Ferenczi Sándor, a
magyar pszichoanalízis első nagy alakjának szavait idézte, miszerint „ha nem tudjuk szeretni a
betegeinket, nem tudjuk meggyógyítani őket”.
Ha ráhangolódunk klienseinkre, elfogadjuk és szeretjük őket „akkor ebben a biztonságos
érzésben képesek lesznek a változásra”.
Ha
a cikket olvasva úgy érzi, szüksége van segítségre, ezen a honlapon keresztül
tájékozódhat: www2.bethesda.hu/bethesda-fepuelet/adhd-centrum-bethesda-u-8
Trombitásné
Miterli Gertrúd - mindset.co.hu
*
Új hatékony rövid felnőtt ADHD szűrő
kérdőív
A JAMA Psychiatry 2017 április 5-én megjelent cikke szerint
a WHO szakemberei - egy új machine
learning algoritmus segítségével - rövid,
könnyen kiértékelhető, ugyanakkor magas
szenzitivitású és specificitású felnőtt ADHD szűrő kérdőívet dolgoztak ki.
A
közleményt Berk
Ustun és társai jegyzik (Department of Electrical Engineering and
Computer Science, Massachusetts Institute of Technology, Cambridge).
Az
utóbbi időben megemelkedett úgy a
felnőttek, mint a gyerekek között az ADHD
diagnózisának gyakorisága.
Az
újabb vizsgálatok szerint az ADHD
prevalenciája (előfordulása) a DSM-5
kritériumai mentén 8,7% a tíz
évvel ezelőtti 4%-hoz képest.
Ennek
egyik oka az lehet, hogy leszállították
6-ról 5-re a a felnőtt ADHD diagnózisához szükséges teljesítendő kritériumok számát, és ezzel együtt 7-ről
12 éves korra emelték a tünetek megjelenésének időhatárát.
Ugyanakkor
kisebb hangsúlyt fektetnek a klinikai tünetek súlyosságára, és nagyobb hangsúlyt a hétköznapi életbeli működőképességet és az életminőséget rontó tünetekre.
A másik érdekesség az, hogy a legutóbbi kutatások arra mutatnak, hogy sok
ADHD felnőttkorban kezdődik. Ez mindenképpen egy olyan adat, ami további
vizsgálatokat igényel.
Annak
ellenére, hogy a szakemberek körében a
felnőtt ADHD-ról immár köztudott és elfogadott, hogy magas gyakorisággal jár együtt egyéb pszichiátriai betegségekkel, munkahelyi nehézségekkel, korai
mortalitással, diagnózisa még
mindig gyakran, sőt többnyire elmarad.
Az új szűrő kérdőiv, The Adult ADHD Self-Report Scale (ASRS) - felnőtt önkitöltős ADHD tünet
szűrő-skála - 6 kérdésből áll mindösszesen.
Az
egyes és kettes kérdésre 5, az ötös kérdésre 4, a hatos kérdése 3, a negyedik
kérdésre 2 a legmagasabb adható pontszám.
Így
a válaszok alapján 0-tól 24-ig terjedő pontszámokat lehet kapni.
Szenzitivitása
90 százalék fölötti. Két kérdése, amely a legjobban előre jelzi a diagnózist, a krónikus halogatásra és a másoktól való függésre kérdez rá a mindennapi élet megszervezése terén.
Pauline
Henderson MedScape-ben 2017 április 19-én
megjelent cikke alapján.
*
The Adult ADHD Self-Report Scale
WHO - ASRS - 2017
Felnőtt ADHD Szűrő
1.
Milyen gyakran van nehézsége azzal, hogy odafigyeljen arra, amit önnek mondanak,
abban az esetben amikor közvetlenül önhöz beszélnek? (DMS-5 A1c)
0 soha 1 ritkán 2 néha
3 elég gyakran 4 gyakran 5 nagyon gyakran
2.
Milyen gyakran hagyja el a helyét megbeszéléseken vagy egyéb olyan
helyzetekben, amikor ülve kellene maradnia? (DSM-5 A2b)
0 soha 1 ritkán 2 néha
3 elég gyakran 4 gyakran 5 nagyon gyakran
3.
Milyen gyakran van nehézsége azzal hogy lenyugodjon és elengedje magát, amikor
önmagára fordítható szabadideje van? (DSM-5 A2d)
0 soha 1 ritkán 2 néha 3 elég gyakran 4 gyakran 5 nagyon gyakran
4.
Milyen gyakran történik meg, hogy beszélgetés közben befejezi beszélgető
partnere helyett a mondatát, szavába vágva és megelőzve őt? (DSM-5 A2g)
0 soha 1 ritkán vagy néha 2 gyakran vagy nagyon gyakran
5.
Milyen gyakran halogatja a legutolsó pillanatra a dolgait?
0 soha 1 ritkán 2 néha
3 gyakran 4 nagyon gyakran
6.
Milyen gyakran szorul ill. hagyatkozik másokra abban, hogy megszervezzék az
életét és figyeljenek a fontos részletekre?
0 soha 1 néha 2 gyakran 3 nagyon gyakran
*
Az ADHD a korai életkorban
magzati, újszülött és csecsemőkori vonatkozások
Kiss Verus BABASZOBA Babaszoba.hu Gyermekbetegségek
ADHD: mi ez, hogyan gyógyítható?
Lektor: Dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáter
Az ADHD egy egész életen át jelen levő alkati jellegzetesség, amelynek már a pocakban fickándozó magzatnál is lehetnek árulkodó jelei, később pedig mind könnyebben beazonosítható az évek előrehaladtával – ha eljut szakemberhez a gyerkőc.
Mi az ADHD?
Az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) egy sajátos agyi állapot, neurobiológiai zavar. Legszembetűnőbb tünete a figyelemzavar, a motoros nyugtalanság, a szertelenség és az impulzivitás.
A betegség megjelenése változó: az érintettek (akik lehetnek gyermekek és felnőttek is egyaránt) a megszokottnál kevésbé terhelhetőek, adottságaikat pedig nem tudják jól felhasználni, sem maguk, sem mások javára. Általában gondjuk van a figyelem fenntartásával, jellemző rájuk a hirtelen, impulzív viselkedés, a gondolkodás nélküli cselekvés, a helyzethez képest túl sok mozgás, ellenállás a szabályokkal szemben. Csecsemőként nyugtalanok, kisgyermekként az átlagosnál magasabb aktivitási szint figyelhető meg náluk (sok balesettel), hangos sírásokkal, dührohamokkal, iskoláskorban pedig nagyon nehezen viselik el az iskola szabályait, öntörvényűnek, „rossznak” kiáltja ki őket a tanító néni.
A betegség megjelenése változó: az érintettek (akik lehetnek gyermekek és felnőttek is egyaránt) a megszokottnál kevésbé terhelhetőek, adottságaikat pedig nem tudják jól felhasználni, sem maguk, sem mások javára. Általában gondjuk van a figyelem fenntartásával, jellemző rájuk a hirtelen, impulzív viselkedés, a gondolkodás nélküli cselekvés, a helyzethez képest túl sok mozgás, ellenállás a szabályokkal szemben. Csecsemőként nyugtalanok, kisgyermekként az átlagosnál magasabb aktivitási szint figyelhető meg náluk (sok balesettel), hangos sírásokkal, dührohamokkal, iskoláskorban pedig nagyon nehezen viselik el az iskola szabályait, öntörvényűnek, „rossznak” kiáltja ki őket a tanító néni.
Az alkati, temperamentumbeli szélsőséget takaró kórkép egyáltalán nem újkeletű: ADHD-s gyerkőcök és felnőttek már régen is éltek társadalmunkban, annyi különbséggel, hogy míg régen könnyebben megtalálták a helyüket, addig ma a nyugati kultúra elvárásai erősen megbélyegzik őket.
Becslések szerint 70 ezer ADHD-s él Magyarországon, közülük 50 ezren egyáltalán nem kapnak ellátást, és csak 5000-ren jutnak el szakorvoshoz. A rendszer eleve túlterhelt, ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ADHD-gyanúból végül átlagban csak 4-5 év (!) múlva lesz diagnózis: az általunk megkérdezett szakember azt mondja, jelenleg (2017 tavasza) másfél éves várólista van a Bethesda ADHD szakrendelésén is.
Diagnózis hiányában azonban sok jóra nem számíthatnak a szülők: a kicsi a viselkedése s a betegséggel járó tünetek miatt hamar bekerül a rossz, szófogadatlan, dacos, netán agresszív gyerek skatulyájába, amiből már nehéz kikászálódni segítség nélkül.
A különös betegség tünetei magzati korban
Az ADHD-nek már a fogantatás után is szembetűnő jelei lehetnek: amikor az érintett, nagyobbacska gyermekek diagnózisát állítja fel ugyanis a gyermekpszichiáter, rendre hasonló tényezőket, eseményeket, szüléssel kapcsolatos momentumokat, csecsemőkori problémákat talál az előtörténetükben, a szülői visszaemlékezés alapján. Az ADHD mint alkati jellegzetesség nagyon korai időktől végigkövethető. Magzati korban az ADHD-s gyermekek az esetek nagy részében mozgékonyabbak, többet rugdosnak, mozognak - elsősorban a hiperaktív altípusúak. Többet forgolódnak, jobban, érzékenyebben reagálnak a hangokra.
Ha a családban, a felmenők között is vannak arra utaló jelek, emlékek, hogy volt szertelen, túlmozgásos, szétszórt, hiperaktív szülő, nagyszülő, nagybácsi, nagynéni, dédapa, testvér, unokatestvér a a családban, akkor ezt az előzményt érdemes már a terhesgondozásnál is figyelembe venni, szülésznőnknek, orvosunknak, védőnőnknek is megemlíteni előre. Az ADHD-sok között ugyanis gyakoribbak a perinatális szövődmények, az oxigénhiány, a mekóniumos magzatvíz, a ködökzsinór-áramlási problémák, a sodort vagy nyak köré tekeredett köldökzsinór, a szívhang lassulása (ami nincs szinkronban a fájásokkal).
Jó gyakrabban ellenőrizni a szívhangot, a magzatvíz tisztaságát, lehetőleg kerülni az indított szülést, érdemes megvárni a spontán indulást. Az ADHD családi előfordulása fokozottan együtt járhat koraszüléssel, fenyegető koraszüléssel.
Jó gyakrabban ellenőrizni a szívhangot, a magzatvíz tisztaságát, lehetőleg kerülni az indított szülést, érdemes megvárni a spontán indulást. Az ADHD családi előfordulása fokozottan együtt járhat koraszüléssel, fenyegető koraszüléssel.
Sárgaság, sírás, összevissza hétköznapok
Ezeknél a gyerekeknél gyakoribb a sárgaság újszülöttkorban, és elhúzódhat akár néhány hétig is. Ennek az a hátulütője, hogy a magasabb mennyiségben keringő a bilirubin lerakódhat az agyban, azokban a struktúrákban, amelyek az ADHD-vel is összefüggésben állnak.
Ahogy a baba növekszik és fejlődik, tovább fokozódnak a kórképre utaló jelek, a szülők számára nehezen uralható tünetek. A kicsivel nehezen alakul ki a napi ritmus, sírósabb az átlagosnál, keveri az éjszakát a nappallal, és sokszor nappal sem alszik. Rendszeresen előfordul, hogy az egész család képtelen pihenni mellette, a gyerek ölben van éjjel-nappal, ringatni kell naphosszat, de sokszor így is vigasztalhatatlanul sír, hiába minden erőfeszítés. Ezek a panaszok nem kicsit, nem időnként fordulnak elő, nem is feltétlenül egyforma mintázatban a héten, de hullámzó erősséggel ott vannak mindig - emiatt térnek el ezek a babák az átlagostól.
A csecsemők gyakrabban hasfájósak. (Ez az alsó és felső béltraktus érintettségéből is fakadhat, például tejfehérje-érzékenység okán nyelőcsőproblémákból, refluxból adódóan, illetve gyakrabban puffadással, görcsökkel járó vastagbél hurut miatt.)
Mozgásfejlődésük sokszor nem tankönyvi: kihagynak fázisokat, másképp, más sorrendben fejlődnek, akár féloldalasan. Megfigyelhető, hogy korán, 11 hónapos kor előtt, indulnak el, és akár 7-8-9-10 hónaposan önállóan járnak. Később beszédfejlődési gondok jelentkezhetnek náluk, a dadogás, az artikulációs problémák gyakoribbak. A szobatisztasággal ugyancsak akadhatnak gondjaik: jellemző, hogy akár 10-12 éves korukig is lehet baj az ágybavizeléssel, az éjszakai szobatisztasággal (ez a kellemetlen tünet egyébként a figyelem javítását célzó terápiákkal gyakran párhuzamosan megszűnik).
Hova fordulhat a kétségbeesett szülő?
A kicsi gyermekek (0-3 éves) és szüleik a legmegbízhatóbb, legnaprakészebb tudású szakemberekkel a korai fejlesztő központokban találkozhatnak, ahol a gyermekpszichiáter mellett dolgoznak gyógypedagógusok, gyógytornászok, pszichológusok is. Jellemző egyébként, hogy a diagnózis felállítása során nemcsak az ADHD tüneteit keresik a szakemberek, mert a kórkép számos kísérő tünetegyüttessel is kéz a kézben jár. Ilyen a szenzoros integrációs zavar (40-60 százalékban ott van az ADHD mellett), az autisztikus kórképek (az esetek 20 százalékánál diagnosztizálható, illetve az ADHD-s gyermekek 40-60 százaléknál 2-3, vagy még több autisztikus tünet is megfigyelhető).
Ha a gyermeknél óvodában, iskolában kerül elő az ADHD gyanúja, segíthet a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat (korábban Nevelési Tanácsadó), és a következő intézmények:
l Vadaskert Kórház,
l Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika,
l Bethesda Kórház
l Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
l illetve a gyermekpszichiátriai szakrendelők.
Igenis kezelhető, kordában tartható!
Két bizonyítottan hatékony kezelési módszer létezik jelenleg ADHD esetén, a gyógyszeres- és a viselkedésterápia. Ezeket általában hatéves kortól szokták alkalmazni. Utóbbit hamarabb is el lehet kezdeni, illetve ha nagyon súlyos a helyzet, vele együtt némileg korábbra hozható a gyógyszeres terápia is, egyéni mérlegelés után.
Fontos, hogy számos egyéb módszer, beavatkozás létezik immár, ami viszont a kezdetektől fogva alkalmazható: ilyen a Dévény-torna, az alapozó torna, a TSMT (“okosító”) torna, az Ayres-torna, illetve az egyéb szenzomotoros fejlesztések.
Egyre több adat és tapasztalat van arról, hogy bizonyos étrend-kiegészítők segíthetnek: hatékony lehet az ADHD tüneteinek mérséklésében a D-vitamin megfelelő dózisban történő alkalmazása, az omega-3-zsírsavak és többek között a magnézium bevitele is. A melatonin alkalmazása akkor jöhet szóba, ha a gyermek alvásával vannak gondok, sokszor ugyanis már az alvásrendezéssel is mérséklődnek a magatartási problémák.
Vitatott, de egyre jobban kutatott területe az ADHD-nak az egyes megszorító diéták alkalmazása, ám mindenkinél megfelelően körül kell járni a témát, feltérképezni az esetleges ételintoleranciákat, - allergiákat, egy ez irányban kellő tájékozottsággal és gyakorlattal rendelkező gasztroenterológus segítségével, mielőtt a szülők a gyermekkel elkezdenek egy ilyen étrendet követni.
Megemlítendő még a betegség terápiájában a mozgás fontossága: a napfény és a szabad levegőn történő mozgás magasabb dopaminszinttel jár, ami szintén csökkenti a tüneteket.
Hátrányból előny - van értelme a kezelésnek!
A komplex, célzott terápia egyes, nem gyógyszeres formái tízéves kor alatt jóval hatékonyabbak, és a megfelelően alkalmazott gyógyszeres kezelésre a fiatalok 85-90 százaléka jól reagál. A terápia elősegíti az amúgy jó szándékú gyerekek előnyös tulajdonságainak “domborítását”: az ADHD-sok ugyanis empatikusak, gondoskodók, nyitottak, lelkesek, jó a szociális érzékük, a megérzéseik, sőt kreatívak, óriási teherbírással rendelkeznek, és nemegyszer átlag feletti a memóriájuk, humorérzékük.
Keret
Kezelés nélkül ezek a gyerekek elkallódhatnak, és szinte kivétel nélkül kialakul náluk az önértékelési, majd a motivációs zavar, illetve a reménytelenség, kilátástalanság és nyugtalanság-érzés sajátos keveréke. Az időben adott megfelelő támogatás híján későbbi életpálya nem épp pozitívumokkal kecsegtető: számolni kell számtalan konfliktussal, tanulási nehézséggel, a kiszámíthatatlan érzelmi reakciók okozta nehéz helyzetekkel, majd elhelyezkedési nehézségekkel a munkaerőpiacon. Egyes pszichiátriai betegségek (depresszió, szorongás, személyiségzavarok, pszichoszomatikus zavarok), a szerfüggőség, a súlyos balesetek, a nemi betegségek, a koraszülés, az elhízás, a magas vérnyomás, az öngyilkosság és az életvezetési problémák is akár 3-5-ször gyakoribbak náluk.
Tippek szülőknek
l Talán elcsépelt, de mindennél fontosabb, hogy türelmes és következetes maradj ADHD-s gyerkőcöddel!
l A napi fix rutin elengedhetetlen, akár az egyszerűen megfogalmazott, ám rendíthetetlen szabályok.
l Gyerkőcödet gyakran és azonnal erősítsd meg az egyes szituációkban, biztasd sokat, és ha valami gond, probléma van, egyenesen és azonnal kommunikáld felé!
l Az ADHD-s gyerkőcöknek hangsúlyozottan szüksége van a korlátok felállítására!
l Kísérletezzétek ki, kutassátok családilag, mi az a tevékenység, elfoglaltság, melyik az a terület, ahol a gyerkőc leginkább kiélheti kíváncsiságát, kreativitását! Ebben mind többet támogassátok!
Köszönjük Dr. Csiky Miklós gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter segítségét! (linkto: http://adhdoki.blogspot.hu)
*
NŐK LAPJA 2014. október 41.szám
Kolimár Éva
ADHD – figyelemhiány és hiperaktivitás
Izgő-mozgó, idegesítően impulzív, egy percig nem bír
megmaradni a fenekén, pörög reggeltől estig, vagy éppen álmodozó, szétszórt – egyáltalán
nem ritka az ilyen gyerek. Azt mondják rá: rossz, figyelmetlen. Pedig csak más.
Magyarországon a szakértők hetvenezer főre becsülik az ADHD-s, figyelemhiányos
és hiperaktivitási tünetegyüttessel élő gyerekek számát.
Az ADHD megnevezés az
Attention Deficit / Hyperactivity Disorder (figyelemhiányos hiperaktivitás
zavar) rövidítéséből alkotott betűszó. A tünetegyüttes hátterében egy sajátos
agyi állapot, neurobiológiai zavar, az szabályozó funkciók sérülése áll,
amelynek legfontosabb megnyilvánulási módjai a figyelemzavar, a motoros
nyugtalanság, a szertelenség, az impulzivitás. Október az ADHD hónapja.
Korai diagnózis
Európában százból öt gyerek
és serdülő ADHD-s. Átlagosan háromszor annyi fiút diagnosztizálnak ezzel a
tünetegyüttessel, mint lányt. Az ADHD-s gyerek nemcsak „rossz”, problémás,
hanem tehetséges is, akit zavar a saját állapota és szeretne „jó” lenni.
– Hálás feladat velük
foglalkozni és szép eredményeket lehet elérni – vallja dr. Csiky Miklós
gyermekpszichiáter. – Fontos a korai diagnózis, mert kezelés nélkül a
figyelemzavar és hiperaktivitás mellett idővel egyéb pszichiátriai problémák
jelentkezhetnek. Például gyakori a hangulatzavar, tizenhat évesen már
depresszióval vagy szorongásos tünetekkel küszködhet, és háromszor-ötször
nagyobb a kockázata, hogy függővé válik. Pedig van hatékony gyógyszer a kezünkben,
ami pontosan úgy hat, ahogy elvárja az ember. Emellett bizonyítottan hasznos a
viselkedésterápia, amely elsősorban az impulzív, izgő-mozgó gyereknél segíthet.
Csak a jutalmazás hat
A viselkedésterápia a pozitív
megerősítés eszközét használja, mert a büntetés lepereg az ADHD-s gyerekről. A
jutalmazás, a pozitív visszajelzés hatásos, ha rendszeresen, következetesen
történik. Fontos lenne erre felkészíteni a szülőket, a pedagógusokat és a
büntetés-végrehajtásban dolgozókat is, mert az ADHD-s gyerek könnyen keveri
magát nagyobb bajba.
– Leghatékonyabb egy látható,
vizuálisan jól megjeleníthető pontrendszert felállítani a gyereknek –
tanácsolja a gyermekpszichiáter. – Több eszközt ad a nevelőnek, ha 5 pontról
indul, mert ebből veszíteni is lehet. De rosszpontot nem kap, hiszen a büntetés
csak a dacot növelné. Az viszont hasznos, ha a gyerek érzi, látja, hogy pontot
veszíthet, mert a tetteinek vagy a mulasztásainak van következménye.
Egyszerre elég csak egy-két
fontos dologra koncentrálni, például nem kel fel időben és nem rakja rendbe az
ágyát. Ha javulás áll be, át lehet térni másra, általában nyolc-kilenc hét elég
arra, hogy neuro-biokémiai szinten rögzüljön a viselkedésváltozás.
ADHD-nál a jutalmazó dopamin
és a pozitív izgalmi állapotot kiváltó noradrenalin szint alacsony – magyarázza
dr. Csiky Miklós. – A két idegi ingerületátvivő anyag közül elsősorban a
dopamin játszik szerepet a brókerek, a tőzsdések, a szerencsejátékosok, a
szenvedélybetegek csúcsélményében, majd kielégülés utáni sóvárgásában. A dopaminszint
emelkedése erős pozitív élményt, majd hirtelen zuhanásával sóvárgást vált ki. A
késleltetett jutalom, a várakozás öröme emeli a csúcsra a boldogság érzését,
ami a nyerés előtti pillanatban intenzívebb, mint a beteljesüléskor.
Ütközési pontok
Vannak gyerekek, akik túl
mozgékonyak, impulzívak, hamar dühbe gurulnak, de nem figyelemzavarosak. Vannak
lassú, és szétszórt, figyelemzavaros gyerekek, és vannak kevert formák. Az
ADHD-s gyerek nevelése sok energiát kíván a szülőktől, az iskolában általában
zavarja a környezetét. Mielőtt mindenki „rossznak”, kezelhetetlenek ítélné a
gyereket, érdemes segítséget kérni. Elsőként a nevelési tanácsadót szokták
javasolni a szülőnek, a végső diagnózist azonban gyermekpszichiáter állítja
fel, diagnosztikus kritériumok, számos tünet együttes jelenléte alapján.
– Klinikai eset a gyerekek és
a felnőttek 5 százaléka – mondja a szakértő. – Ők a kockázatvállaló „vadászok”
a nyugodt „földművesek” világában. Biztosan van valami evolúciós haszna, hogy
ilyen nagy arányban fennmarad ez az alkat, amelynél a nehézséget az jelenti,
hogy a nyugati kultúra elvárási rendszerébe nem illeszkedik bele, és
önértékelési zavart vált ki, ez pedig már következmény, nem az ADHD tünete. A
beilleszkedést a terápia, az elfogadást a közvélemény ismereteinek gyarapodása
segítheti.
Kolimár Éva
Keretes 1.
Jellemző tünetek
Általában gond van a figyelem
fenntartásával, jellemző a hirtelen, impulzív viselkedés, a gondolkodás nélküli
cselekvés, a helyzethez képest túl sok mozgás, ellenállás a szabályokkal szemben.
* Csecsemőkor: a kisbaba
sokszor, nagy hangerővel sír, és akkor sem nyugszik meg, ha felveszik. Nehéz
rendszeres napi ritmust kialakítani vele, és szokatlanul korán, akár már kilenc
hónaposan, a mászás időszakának kihagyásával járni, futni kezd.
* Kisgyermekkor: az
átlagosnál sokkal magasabb aktivitási szint és az óvatosság hiánya miatt gyakrabban
szenved balesetet, mint a kortársai. Akaratos, makacs, indulatait hangos
sírással, dührohammal fejezi ki. De vannak olyan ADHD-s gyerekek, akiknél a
figyelemzavar erősebb, rájuk inkább a visszahúzódás, a szégyenlőség jellemző.
* Iskoláskor: a legtöbb gyereknél
itt derül ki, hogy gond van, mert nagyon nehezen viselik el az iskola
szabályait, rendjét, nehezen alkalmazkodnak, öntörvényűnek, rendetlennek, „rossznak”
tartják őket.
Keretes 2.
Alternatív terápiák
* Szenzomotoros fejlesztés:
érzékelő, mozgató reprezentáció kialakulása hiperaktív gyerekeknél elnagyolt,
ezért a terápia során mintegy végigcsinálják a mozgásfejlődést, ezáltal
integráltan az érzelmi oldal is fejleszthető.
* Étrend: segíthet az omega-3
zsírsavak biztosítása, ősztől tavaszig az emelt D-vitamin bevitel. A gyerekek
10-15 százalékánál előfordulhat táplálékintolerancia, speciális diétára lehet
szükség.
* Mozgás: a napfény és a
mozgás a szabad levegőn magasabb dopaminszinttel jár együtt, ami csökkenti a
tüneteket.
* Neurofeedback: a gyereket
számítógép és képernyő segíti összeszedettséget tanulni, például rajzfilmet
néz, és amikor figyelme elkalandozik, romlik a kép, amikor összeszedődik, újra
élvezhető lesz. A szétszórt állapotot théta agyhullámok jelzik, az összeszedett
állapotot béta hullámok. Az emberben rejlő jóra törekvés készteti az agyat a
javító próbálkozásokra, ez a tréning sikerének egyik kulcsa.
* ADHD gyanúja esetén
segíthet a Nevelési Tanácsadó, a Vadaskert Kórház, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika, a Bethesda Kórház, a Svábhegyi
Gyermekgyógyintézet, ill. a gyermekpszichiátriai szakrendelők.
További információ: www.adhdoki.blogspot.com, www.vadaskertalapitvany.hu, www.adhd-magyarorszag.com, www.svabhegy.eu
ELEVEN vagy ADHD-s? NŐK LAPJA EGÉSZSÉG 2014. október
A X. ADHD Konferencia hónapja
Szöveg: Kiss Verus
Féktelenek, örökké ott van a zabszem a fenekükben és nehezen követik a
szóbeli utasításokat
– ez csak néhány azok közül a tulajdonságok közül, amelyek
az ADHD-s gyerekekre ráillenek.
Mielőtt rávágná, hogy a kórkép csak kitaláció,
és minden csak nevelés kérdése,
akkor ezen a ponton ne hagyja abba az olvasást!
Nem újkeletű
– A figyelemhiányos
hiperaktivitás-zavar, vagyis ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder)
egy alkati, temperamentumbeli szélsőséget takaró, nem újkeletű betegség: az
érintettek már régen is jelen voltak a társadalomban, csupán a mai, nyugati
kultúra elvárásai miatt járnak rossz idők rájuk– magyarázza dr. Csiky Miklós
gyermekpszichiáter, aki maga is sokszor találkozik a probléma valódiságát
megkérdőjelező szkeptikusokkal. Mint mondja, az ADHD-sok esetében nem
egyszerűen arról van szó, hogy a szülő vétett, vagy rosszul nevelte a
gyermekét, nem kötötte le megfelelően a figyelmét – ahogy azt az érintett
apukák, anyukák gyakran megkapják a rokonoktól, pedagógusoktól –, hanem arról,
hogy ezek a gyerekek (és később felnőttek) bizonyos dolgokban másképp,
rosszabbul, gyengébben teljesítenek. Ráadásul nincsenek is kevesen: becslések
szerint 70 ezer ADHD-s él hazánkban, közülük 50 ezren egyáltalán nem kapnak
ellátást, és csak 5000-ren jutnak el a megfelelő orvoshoz és részesülnek
személyre szabott kezelésben.
Különc kisebbség
Az ADHD megjelenése változó, de
általánosságban elmondható, hogy az érintettek a megszokottnál kevésbé
terhelhetőek, adottságaikat pedig nem tudják jól felhasználni, sem maguk, sem
mások javára. – Figyelmetlenek, túlmozgékonyak, impulzívak – magyarázza a
szakértő, és életszagú példákkal illusztrálja a tényeket. – A hiperaktivitást
jól mutatja, hogy nem tudnak végigülni egy étkezést, és nem lehet velük boltba
sem elmenni. Ők ezt úgy fogalmazzák meg, hogy valamit – jónak lenni, figyelni –
nagyon akarnak, de nem megy nekik, és el is könyvelik magukat butának,
rossznak. A figyelemzavar megjelenhet úgy, hogy állandóan álmodoznak, moziznak,
nem követik a tanár mondandóját, míg az impulzivitás legszembetűnőbb jele
például, ha bármilyen külső-belső késztetésnek szűretlenül teret engednek.
Legyen az harag vagy egy buta poén..
Itt még mindig gondolhatjuk azt,
hogy egy átlagos csibész kisgyerekre ráillenek a fentiek, de nincs igazunk. Vannak gyerekek nagyon nagy mozgásigénnyel, akiknél nem
társul hozzá impulzivitás. (Az egyszerűen élénk gyermekeknek ugyan nagy
a mozgásigénye, de ehhez nem társul impulzivitás.) Ráadásul az ADHD-sek a
szóbeli utasítások mentén is nehezen lavíroznak, és bár épek szellemileg,
mégsem képesek figyelni, korábban be nem gyakorolt utasításokat,
mozdulatsorokat végrehajtani. Nem nehéz rájönni, hogy a sok negatív
visszajelzés után hamar bekerülnek a rossz, szófogadatlan, dacos, netán
agresszív gyerek skatulyájába, amiből már nehéz kikászálódni segítség nélkül.
Soktényezős probléma
Sajnos az ADHD-sok közül ma még
sokan elkallódnak a megfelelő diagnózis és támogatás hiányában, és emiatt
szinte kivétel nélkül kialakul náluk az önértékelési, majd a motivációs zavar,
valamint a reménytelenség, kilátástalanság és nyugtalanság-érzés sajátos
keveréke. Egyes pszichiátriai betegségek (depresszió, szorongás,
személyiségzavarok, pszichoszomatikus zavarok), a szerfüggőség, a súlyos
balesetek, a nemi betegségek, a koraszülés, az elhízás, a magas vérnyomás, az
öngyilkosság és az életvezetési problémák is akár 3-5-ször gyakoribbak náluk. A
kezeletlen hiperaktív gyerekek későbbi életpályája ráadásul konfliktusokkal,
problémákkal terhelt, a figyelemzavar akadályozza őket a tanulásban, tehetségük
nem tud kibontakozni, kiszámíthatatlan érzelmi reakcióik megnehezítik a
pedagógusok és az osztálytársak dolgát, az impulzivitás pedig a kapcsolataikat
mérgezheti meg. Mindez nem hagyja érintetlenül a szülők pénztárcáját sem, de az
államot is megterheli: egy 2011-es tanulmány szerint a kezeletlen ADHD okozta
járulékos kiadások és költségvetési veszteségek összege Magyarországon éves
szinten 33 milliárd forintot tesz ki, és talán ez az a szám, ami a legjobban
illusztrálja a korai felismerés és kezelés fontosságát.
A cél, hogy eljussanak egy gyermekpszichiáterig
– A „szokásos” út az, hogy az iskola
jelzi a problémát a szülő felé, majd a területileg
illetékes Pedagógiai Szakszolgálathoz - korábbi nevén Nevelési Tanácsadóba -
irányítja őket. Ott megvizsgálják a gyereket, és ha felmerül az ADHD gyanúja,
gyermekpszichiáterhez vagy szakértői bizottsághoz küldik. Ez utóbbi szükség
szerint szintén a pszichiáterhez irányít, lévén ő
illetékes a diagnózis meghozatalára – mondja dr. Csiky Miklós, és
hozzáteszi, saját tapasztalatai azt mutatják, a komplex
célzott terápia egyes nem gyógyszeres formái
tízéves kor alatt jóval hatékonyabbnak bizonyulnak,
és a megfelelően alkalmazott (kiválasztott és adagolt) gyógyszeres kezelésre, korrekt diagnózis esetén, a fiatalok 85-90%-a jól
reagál, aminek következtében az amúgy eredendően
jószándékú és segítőkész gyerekek rendkívül előnyös tulajdonságai is hangsúlyt
kaphatnak. Igen, nem tévedés: ezek a gyerekek ugyanis empatikusak, gondoskodók,
nyitottak, lelkesek, önzetlenek, ráadásul jó a szociális érzékük, a
megérzéseik, kreatívak, és nemegyszer átlag feletti a memóriájuk, kiváló a
humorérzékük. – A magasabb energiaszint, a nagy teherbírás, az újdonságok
iránti vonzódás kiemelkedő teljesítmények alapja is lehet, ha később
megtalálják azt a szakmát, amiben örömüket lelik – mondja a pszichiáter.
Kitartás és türelem
Az érezhető javulásig vezető út
azonban göröngyös, és nemcsak az orvos alaposságára van szükség, de a szülők türelmére,
következetességére is. A napi rutin bevezetése náluk különösen nagy hangsúlyt
kap, akár az egyszerűen megfogalmazott, ám rendíthetetlen szabályok. Fontos
nekik a gyakori és azonnali megerősítés, kevés kritikára, sok biztatásra van
szükségük, és ha valamilyen probléma merül fel, azt is azonnal jelezni kell
feléjük. – Különösen fontos, hogy a korlátok felállítása és a szabályok
betartása mellett a hiperaktív gyerek ki tudja élni kíváncsiságát, tevékenységi
vágyát, kreativitását is. Legyen rá lehetősége, hogy megmutassa magát
olyasmiben is, amiben tehetséges, amiben jó, hogy a hiperaktivitás előnyei
előtérbe kerülhessenek! – javasolja a szakember, hiszen, ha az ADHD-sok a
kezelés mellett kiegyensúlyozott, segítő családi háttérrel rendelkeznek, nagyobb
eséllyel indulnak az életben, hogy önmagukat és másokat elfogadó,
együttműködésre, alkotásra és boldogságra képes, illetve alkalmas felnőttekké
váljanak.
Itt nézzünk szét: http://hiperaktiv.lap.hu,
www.adhd-magyarorszag.com, http://www.hazipatika.com/psziche/adhd
*
MEGLEPETÉS 2014. január 8.
Rólunk
szól!
Figyelemzavaros a gyerek!
Eleven,
szertelen szétszórt a gyerek, és a tanulás sem érdekli, pedig jó képességei
vannak? Lehet, hogy ADHD áll a háttérben.
Mi az a ADHD?
„A tanulási
nehézségek hátterében leggyakrabban a hiperaktivitás, azaz az ADHD áll, amely
egy neurobiológiai zavar, egy sajátos agyi állapot és működésmód. Az agyi
működéseket szabályozó funkciók sérülnek, melynek következtében a gyermek
figyelemzavaros, nyugtalan és szertelen. Általában iskolás korban veszi észre a
szülő, hogy valami probléma van. Ilyenkor ugyanis a gyerek képtelen nyugodtan
ülni, a gondolatai csaponganak, gondjai vannak a tanulással és állandóan bajba
kerül. Alapvetően örökletes hajlamon alapul, de komoly szerepet
játszhat kialakulásában az idegrendszer sérülését okozó magzati
korban vagy születéskor bekövetkező oxigénhiány.” - mondta Dr. Csiky Miklós
gyermekpszichiáter főorvos.
1. A hiperaktivitás tünetei:
a.) A
gyermek gyakran babrál, mozog keze-lába, ültében fészkelődik.
b.) Gyakran
elhagyja helyét az osztályban, vagy más olyan helyzetekben, amikor ülve kellene
maradnia.
c.) Gyakran
rohangál, ugrál, mászkál, amikor az nem helyénvaló
d.)
Nehézséget jelent számára a nyugodt játék, akár önállóan, akár társakkal.
e.) Folyton
izeg-mozog, gyakran olyan "mint akit felhúztak".
f.)
Általában túl sokat beszél.
2. A figyelemzavar tünetei:
a.) Nem
figyel eléggé a részletekre, gondatlanságból fakadó hibákat vét.
b.) Gyakran
nehézséget jelent a figyelem megtartása.
c.) Sokszor
úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek
hozzá.
d.) Nem
mindig követi az instrukciókat vagy elmarad feladatainak befejezése.
e.)
Nehézségekbe ütközik a feladatok és tevékenységek megszervezésében.
f.) Kerüli,
hogy olyan feladatokban vegyen részt, amelyek hosszas figyelést, gondolkodást
igényelnek.
g.) Elveszti
a tevékenységhez szükséges dolgokat.
h.) Könnyen
elvonják a figyelmét külső ingerek.
i.) A napi
tevékenységben gyakran feledékeny.
3. Az impulzivitás tünetcsoportja
(képtelenség az erős vágyak és a belső késztetések kontrollálására):
a.) Gyakran
kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna.
b.)
Nehézsége van a várakozással.
c.)
Rendszeresen félbeszakít másokat (pl. beszélgetés, játék során)
Sosem nő be a feje lágya!
„Bár a
gyermekkori hiperaktivitás, mint tünet általában csökken, de az azt okozó
alkati nehézségeket többnyire nem növi ki a gyerek, legfeljebb ellensúlyozni
lehet különböző módszerekkel, terápiákkal a problémát. A gyermekkorban megfelelően
kezelt esetek egészen más lefutást mutatnak felnőttkorban, különösen a másodlagos
károsodások tekintetében. De mivel a szülők többsége úgy véli, hogy majd idővel
benő a gyerek feje lágya magától, nem kérnek semmiféle segítséget. Ennek pedig
súlyos következményei lehetnek, felnőttként is küzdeni fog családi, iskolai és
munkahelyi problémákkal. Az állandó nem megfelelés érzése miatt komoly
önértékelési zavarok alakulnak ki, ami depresszióhoz, agresszivitáshoz, de akár
öngyilkossági hajlamhoz is vezethet.” – mondta Dr. Csiky Miklós
gyermekpszichiáter főorvos.
Sorsfordító
„Ennél a
betegségnél gyakori a részképesség zavar. Bár magas intelligenciával
rendelkeznek ezek a gyerekek, ennek ellenére nagy problémát okoz számukra vagy
a matematika, vagy az olvasás, szövegértés, vagy a helyesírás. Megfelelő
kezeléssel az ADHD betegek hátrányait az előnyükké lehet fordítani. A
szertelenség gyors döntésképességre, a lefáraszthatatlanság pedig óriási előnyt
jelenthet több sportágban is. Vannak olyan dolgok, amik különösen érdeklik
őket. Ha hagyjuk, hogy ezeken a területeken kellőképpen kibontakozhassanak,
akkor fantasztikus dolgokra lehetnek képesek. Azt is el kell fogadnunk, hogy
bizonyos tantárgyak, témák viszont egyáltalán nem kötik le a figyelmét, ezeket
nem is tanácsos túlzottan erőltetni.”
Akár már csecsemőkorban észrevehető
„Ha egy
kisbaba sokszor, csillapíthatatlanul sír, még attól sem nyugszik meg, ha ölbe
vesszük, ha nehéz egy napi ritmust kialakítani nála, akkor érdemes
figyelemhiányos hiperaktivitási zavarra gyanakodni. Az intő jel lehet, ha
szokatlanul korán, - akár a mászás kihagyásával – nyolc-kilenc hónaposan
elindul. Sajnos azonban ebben a korban még nagyon nehéz megállapítani, hogy mi
a probléma. Két éves kor körül megfigyelhető, hogy a kicsi amellett, hogy
nagyon aktív, cseppet sem óvatos, így gyakrabban szenvednek balesetet, mint
velük egyidős társaik. Intő jel lehet az is, ha makacsak, akaratosak, óriási
hisztivel próbálják elérni a céljaikat.”
Kivizsgálás: csak együtt lehetséges!
Ahhoz, hogy
a szakember megállapíthassa, hogy valóban ADHD-ról van szó, nagyon fontos, hogy
a szülő is és a gyermekkel foglalkozó pedagógus is együttműködjön az orvossal.
Pontosan el kell mondani, hogy mi tapasztalható otthon, az iskolában, hogyan
viselkedik a többi gyerekkel, a felnőttekkel, mi okoz neki nehézséget vagy
örömet. Emellett persze elvégzik a szokványos orvosi vizsgálatokat, kiszűrik
más problémák lehetőségét.
Kezelés
„A
figyelemzavaros betegségeket más-más módon kell kezelni a különböző korú
gyermekeknél. 6 éves kor alatt pszichológus vagy pszichiáter segítségét kell
kérni, aki megtanítja a szülőnek, hogyan viselkedjen a gyerekkel. A
leghasznosabb, ha mindkét szülő részt vesz az „oktatáson”, így mindketten
egyforma módszerrel, közös erővel küzdhetnek az eredményért. Iskolás korban
először mindenképpen a nevelési tanácsadó segítségét kell kérni. Ilyenkor azt
is kivizsgálják, hogy a hiperaktivitás mellé társul-e más betegség, illetve,
hogy a figyelemzavart nem hallás- vagy látáscsökkenés okozza-e. Ezután kerülhet
csak sor a személyre szabott terápia kialakítására. A szülői tanácsadás mellett
szükséges pszichoterápia, a megfelelő oktatási és fejlesztési módszerek
kidolgozása, alkalmazása, emellett pedig – ha szükséges – akkor gyógyszeres
kezelés.”
Fontos a felülvizsgálat
„A gyermekek
éppen aktuális állapotát időről időre felül kell vizsgálni. Az ADHD egy olyan
betegség, amelynél a változásokkal együtt a családtagoknak is újabb és újabb
kihívásokkal kell szembenézniük, és megtanulniuk kezelni, segíteni a
gyereknek.”
Tudta?
„A fiúk
esetében négyszer gyakrabban diagnosztizálnak ADHD-t. Ennek oka, hogy míg a
fiúk elevenebbek lesznek, nehezebb kezelni őket, addig a lányok
visszahúzódóbbak, depressziósabbak, magukba fordulóbbá válnak, így sokkal
nehezebb diagnosztizálni a betegséget.”
A figyelemzavar nem egyenlő magatartás
zavarral
A két
problémát könnyű összetéveszteni, mivel sok átfedés lehet a tünetek között, mint
például az indulatkitörések vagy a dacos viselkedés. A magatartászavarral küszködők
viszont sokkal durvábbak, a romboló, támadó viselkedés jellemzi őket. Náluk a
kiváltó okok között fontos szerepe van a lelki traumáknak, pl. gyakori
büntetés, esetleg fizikai bántalmazás, de gyakran lehet örökletes tényező is
kialakulásának hátterében.
Bata Kata
újságíró
Újabb gyógyszer elérhetősége az ADHD kezelésében
2014.02.05.
Örömteli hírt tudok megerősíteni, amire többed magammal már régóta vártam.
Fontos mérföldkőhöz érkezett el a tanulási és magatartási zavarokkal
küzdő gyerekek (és remélhetőleg hamarosan a munkahelyi teljesítmény gondokkal,
szervezési, kivitelezési, indulat és egyéb érzelemkezelési nehézségekkel küzdő
felnőttek) egy jelentős csoportja, a számukra nyújtható hatékony kezelés
szempontjából.
Kis túlzással új korszak, de mindenképpen új fejezet nyílik a
figyelemzavaros, túlmozgékony, indulat-kontroll zavaros gyermekek életében.
Támogatott gyógyszerré vált ugyanis a hazai palettán is, a magas ára miatt
eddig gyakorlatilag elérhetetlen atomoxetin hatóanyagtartalmú
készítmény, a Strattera. Ennek a hiperaktivitás, figyelemzavar, impulzivitás tüneteit hathatósan kezelő
gyógyszernek a nagyközönség által közkedvelt két legfontosabb jellemzője a
hosszú hatástartama (lefedi gyakorlatilag az egész napot) és nem-serkentő
volta. A Stratterát egy más gyógyszercsoportból fejlesztették
ki, mint az eddig elérhető, máig etalonnak számító klasszikus ADHD gyógyszert.
Azon szerencsés magyar szakemberek közé tartozom, aki elmondhatja magáról,
hogy sok tapasztalata van - európai mértékkel mérve is - az atomoxetin
használatával. Igaz ezt a jártasságot nem itthon, hanem négy és fél éves
külföldi munkám során szereztem, ahol az ADHD gyógyszerelésének gyakorlatilag
teljes palettáját használhattam belátásom szerint. A most elérhetővé vált
készítményt is olyan gyakorisággal és kiszerelésben írhattam elő, ahogyan a gyermek
érdeke megkívánta. Ennek köszönhetően jelentős - a százat meghaladja -azon gyerekeknek és
fiataloknak a száma, akiket elindíthattam és tartósan kísérhettem a Strattera
használata mellett.
A Strattera jó és hatékony eszköz lehet a gyermekpszichiáter kezében. Amint
megismerik, azok a Kollégák is kényelmesebbnek érezhetik használatát, akik az
ADHD klasszikus gyógyszerének alkalmazásától, annak természeténél fogva
idegenkedtek. Az atomoxetin ugyanis jobban hasonlít a konvencionális
pszichiátriai gyógyszerekhez adagolásmódját, hatásmódját, mellékhatás profilját
tekintve is, ugyanis az antidepresszánsok csoportjából fejlesztették ki.
Hatékony lehet azon ritka esetekben is, amikor a metilfenidát nem működik, bár
megbízható és helyes a hiperaktivitás ill. figyelemzavar diagnózisa. Különösen
előnyös választást jelenthet ezen kívül azok esetében, akiknél az
alaptünetekhez alvászavar, tic, szorongás illetve ellenszegülő magatartászavar
társul. Szakirodalmi adatok igazolják ugyanis, hogy a fenti problematikákat
illetően is számottevő tünet csökkenés érhető el az újonnan szélesebb körben
elérhetővé vált gyógyszerrel. Személyes tapasztalataim szerint, amelyben több
kollégám is osztozik, a fent említetteken kívül a kevert tünetekkel
egyszerre jelentkező ADHD (hiperaktivitás és figyelemzavar) és ASD
(autisztikus spektrum zavar) egyes eseteiben (nem rendszeres gyakorisággal,
hanem szerencsés ráadásként) kedvező irányban befolyásolhatja az utóbbi kórkép
egyes alaptüneteit, - észrevételem szerint a szociális-érzelmi-kapcsolati
készséget és a gondolkodásbeli rigiditást (talán impulzivitásuk, szorongásukra,
alvászavarukra gyakorolt jótékony hatásuk miatt). Hangsúlyozom itt még egyszer,
magas kezelt esetszám mellett egyszer-egyszer figyeltem meg ezt, de nem
elhanyagolható élményt jelentett úgy számomra, mint a szülők, gondviselők
számára is.
Az atomoxetin persze nem tökéletes szer, hatékonysága hajszállal elmarad a
metilfenidát mellett, megvannak potenciálisan a maga mellékhatásai, és többet
kell várni - időnként egész sokat, akár 4-12 hetet is - hatásainak
megjelenésére (ellentétben előbb említett kollégájánál, amelyik azonnali
idegrendszeri hatással rendelkezik). Hatalmas előnye ugyanakkor a hosszú
hatásidő: 20-24 óra - nemcsak papíron, valamint korábban írt kedvező járulékos
hatásai.
Mellékhatás profilja is más. Bár lehet
kedvezőtlen hatása az étkezésre, de nem direkt a központi idegrendszeren át
étvágycsökkentő hatású. Okozhat elsősorban kezdetben gyomor-bélrendszeri
panaszokat, de az étkezésre, testsúlyra gyakorolt hatása kevésbé riasztó és
kevésbé gyakori. Az alvást inkább elősegíti. Oda kell viszont figyelni egy nem
gyakori, de komolyabb mellékhatására, ez pedig a májat terhelő és potenciálisan
károsító hatása. Gyengeség, sötét vizelet, sárgás szemfehérje vagy bőrszín
kialakulása a gyógyszerszedés mellett azonnali laborvizsgálatot indokol.
Legkomolyabb, szerencsére igen ritka mellékhatása a kamaszoknál leírt
öngyilkossági gondolatok. Nehéz meghatározni ennek összefüggését a
gyógyszerhatással.
A gyógyszer hazai ára még mindig nem alacsony, de a támogatás rajta
jelentős, korábbi ára majd a 30 000 Forintot rúgta, most 6500 Ft-t kell fizetni
egy dobozért. Gyermekpszichiáter írhatja fel szakrendelésen. Használjuk jól,
váljék egészségünkre!
Dr. Csiky Miklós
Az utóbbi évtizedben nem nagyon voltak nagyobb változások az ADHD nemzetközi terápiás mezőnyében.
Focis hasonlattal élve elmondhatjuk, hogy évtizedek óta viszi a prímet erőcsatárként a metilfenidát, képességeit és tulajdonságait nézve szorosan mögötte küzd hamis kilencesként unokatestvére a dexamfetamin, míg másfél évtizede, megbízható irányító középpályás szerepben ott láthatjuk az atomoxetint.
Voltak ugyan kisebb események, előálltak újabb csel-készletekkel és csomagolással, volt aki jelentős fejlesztésen esett át, de lényeges személyi változás nem történt.
Bár önmagában is közepes / erős hatékonyságú szernek bizonyult a vizsgálatok során, elsősorban stimulánsokkal kombinációban alkalmazva ajánlják, különösen makacs, terápia rezisztens ADHD esetén.
A négyes játékos
2015. augusztus 30.
Az utóbbi évtizedben nem nagyon voltak nagyobb változások az ADHD nemzetközi terápiás mezőnyében.
Focis hasonlattal élve elmondhatjuk, hogy évtizedek óta viszi a prímet erőcsatárként a metilfenidát, képességeit és tulajdonságait nézve szorosan mögötte küzd hamis kilencesként unokatestvére a dexamfetamin, míg másfél évtizede, megbízható irányító középpályás szerepben ott láthatjuk az atomoxetint.
Voltak ugyan kisebb események, előálltak újabb csel-készletekkel és csomagolással, volt aki jelentős fejlesztésen esett át, de lényeges személyi változás nem történt.
Nemrég azonban az I. osztályba felküzdötte magát egy korábbról már ismert, de el
nem híresült és eddig alsóbb kategóriában játszó arc, a guanfacin.
Először
az amerikai FDA (2010), majd néhány hete (2015 júliusában) annak európai
megfelelője az EMA emelte be az ADHD ajánlott terápiás ágensei közé. Azt,
hogy milyen posztot fog betölteni, nem tudjuk még igazán.
A
leginkább a védő sorban tippelném a helyét, vagy egy jó szűrőként tudom
elképzelni.
Mindenesetre egyelőre még nem debütált nálunk hivatalosan az ADHD ajánlott és felírható gyógyszerei között, de ebbéli megjelenése hamarosan várható.
Reméljük, sikerül beváltania a pályán a hozzá fűzött reményeket.
*
Az EMA (European Medicines Agency) CHMP bizottsága (Committee
for Medicinal Products for Human Use) klinikai
használatba való befogadásra ajánlotta a guanfacint az ADHD kezelésében 6-17
éves kor között. Különösen azok számára jelenthet hatékony segítséget, akik nem adnak kielégítő terápiás
választ stimuláns medikációra. Az ADHD kezelésében alkalmazott más
gyógyszerekhez hasonlóan, a guanfacin is csak egy komplex terápiás program
részeként alkalmazható.
A guanfacin egy nem-stimuláns, elsősorban centrálisan ható szelektív alfa-2-receptor-agonista, a szimpatikus aktiváció csökkentésével ható szer. Mind a centrális, mind a perifériás szinapszisokban csökkenti a noradrenalin felszabadulást. Az agy azon idegsejtjeire hat, amelyek a figyelem, a szervezés, a tervezés és az impulzus kontroll szabályozásában játszanak szerepet. A teljes perifériás érellenállást és a szívfrekvenciát is csökkenti. Nem gátolja a dopamin turnovert.
A guanfacin egy nem-stimuláns, elsősorban centrálisan ható szelektív alfa-2-receptor-agonista, a szimpatikus aktiváció csökkentésével ható szer. Mind a centrális, mind a perifériás szinapszisokban csökkenti a noradrenalin felszabadulást. Az agy azon idegsejtjeire hat, amelyek a figyelem, a szervezés, a tervezés és az impulzus kontroll szabályozásában játszanak szerepet. A teljes perifériás érellenállást és a szívfrekvenciát is csökkenti. Nem gátolja a dopamin turnovert.
Bár önmagában is közepes / erős hatékonyságú szernek bizonyult a vizsgálatok során, elsősorban stimulánsokkal kombinációban alkalmazva ajánlják, különösen makacs, terápia rezisztens ADHD esetén.
A guanfacin stimulánsokkal együtt kombinációban
alkalmazva klinikai vizsgálatok adatai szerint az ADHD tünetekben 56 százalékos
csökkenést eredményezett és a vizsgáló klinikusok visszajelzései szerint a
vizsgálatban részt vevők 73 százaléka lett jobban vagy sokkal jobban a
gyógyszer hatására.
A klinikai vizsgálatok a gyógyszer hagyományos és nyújtott
hatású formáját egyformán hatékonynak találták, mégis az utóbbi nyújtott hatású
formát ajánlják az ADHD terápiájában.
Adagolás
A gyógyszer naponta egy (esetleg két) adagban, este
vagy reggel alkalmazva gyakorlatilag egyforma (70.3% ill. 69.8%-os)
hatékonyságúnak bizonyult.
Ajánlott kezdő adag 0.5-1 mg naponta, egyben vagy két részre osztva, amennyiben a tünetek napszaki ingadozása indokolja. Maximum 1 milligrammos dózisokban 1-3 hetente lehet emelni, nem kielégítő terápiás válasz esetén. Maximális dózisa 4 mg.
Ajánlott kezdő adag 0.5-1 mg naponta, egyben vagy két részre osztva, amennyiben a tünetek napszaki ingadozása indokolja. Maximum 1 milligrammos dózisokban 1-3 hetente lehet emelni, nem kielégítő terápiás válasz esetén. Maximális dózisa 4 mg.
Az
esetleg jelentkező szedatív mellékhatás
elkerülése érdekében a napi adagját, különösen a kezelés első heteiben este ajánlott bevenni.
Az új fejlesztésű, elnyújtott hatású guanfacin készítmény hivatalosan még nem felírható ADHD-gyógyszer, de ebben Európa-szerte és így esetleg nálunk is hamarosan változás várható.
Generikummal már rendelkezünk.
Százhalombattai Hírtükör - http://www.hirtukor.hu/bel.php?ssz=26379
Nem rossz, csak éretlen? - írta: Fekete Lajos Gábor
2014-05-12 - Az ADHD-nak, vagyis a Figyelemzavar és Hiperaktivitás Tünetegyüttesről szervezett előadást az érdi Credo Iskolaelőkészítő és Fejlesztő Központ.
Az ADHD-nak nevezett tünetegyüttes sok szülőnek csak hallomásból van információja. Dr. Csiky Miklós gyermekgyógyász-gyermekpszichiáter a korai felismerésről és a kezelési lehetőségekről is tájékoztatta az érdeklődő szülőket és nevelési szakembereket.
Ezeket a félreértéseket segített eloszlatni
Az előadás szervezője Prekup Mária pszichológus, a Credo központ vezetője volt, aki elmondta: nagyon magas azoknak a gyerekeknek a száma, akik integráltan nem nevelhetők, illetve az integrált nevelési formában másodlagos, harmadlagos pszichés károsodásokat szenvednek.
- Nagyon sok szülő keres meg minket azzal, hogy a gyerek nem halad, problémás, rendetlen, magatartászavaros, pedig okos, értelmes. Egy ismerős iskolaigazgató szerint a pedagógusképzés elmélete és gyakorlata között ég és föld a különbség. A sajátosan nevelhető, a tanulási vagy részképesség-zavarokkal küzdő vagy éppen autista gyerekek integráltan vannak jelen az iskolában, de valójában az integrált nevelésre nem lettek felkészítve a pedagógusok.
- A Credo partnere, támogatója vagy konkurenciája az iskolának?
- A központunk közel tíz éve úgy jött létre, hogy nem versenytársa, hanem segítője lesz az iskoláknak és óvodáknak. Társintézményként gondoltuk létrehozni, hiszen óriási szakadék van most is az óvoda és az iskola között, hasonló szakadék van az általános iskola negyedik és ötödik osztálya között; és bizony ezek az akadályok a problémás, nehezen tanuló gyerekek számára megugorhatatlanok. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor augusztusban a gyerek csak játszik, majd szeptemberben üljön be úgy az iskolapadba, hogy fegyelmezett legyen, koncentráljon, tanuljon.
- Ez egy átlagos képességű gyerek esetében is nehéznek tűnik.
- Régebben működtek az úgynevezett nulladik vagy előkészítő osztályok, de megszűntek, ahogyan eltűntek a kis létszámú osztályok is. Arról már nem is beszélve, hogy hatévesen kezdik a gyerekek az iskolát, holott a biológiai és idegrendszeri érésük nagyjából hétéves korukban jut el arra a szinte, hogy iskolaérettek lesznek.
Dr. Csiky Miklós gyermekgyógyász-gyermekpszichiáter előadása teltházat vonzott. Szülők, gyermekvédelmi szakemberek, pedagógusok hallgatták meg. A fél hatkor kezdődő rendezvény közel este kilencig tartott.
- Mostanában egyre többet hallani az ADHD-ról. Több az ilyen problémával küzdő gyermek, vagy a diagnosztikai lehetőségek fejlődtek ennyit?
- Talán a legfontosabb ok, hogy szélesebb körben vált ismertté ez a jelenség, így hamarabb észrevesszük a tüneteket. Talán kisebb, de az emelkedésért felelősek a környezeti hatások is, amelyek beindítják az ADHD-ért felelős géneket. Elsősorban kémiai anyagokról van szó, kisebb részben fizikai behatásokról. Ezek a terhelések növekedtek a mi modern, ipari-fogyasztói társadalmunkban. Körülbelül a populáció öt százaléka érintett a tünetegyüttesben vagy inkább állapotban. Ez az elmúlt évszázadok alatt nem nagyon módosult. A körülmények változtak. Joggal hihetnénk, hogy a mai felgyorsul világ jó hely egy izgő-mozgó vagy hiperaktív gyereknek, de éppen ellenkezőleg.
- Milyen segítséget tudnak igénybe venni ezek a gyerekek és a szüleik, milyen kezelési lehetőségek vannak?
- Azt szoktuk mondani, hogy az úgynevezett multimodális terápia és megsegítés a legjobb ezeknek a gyerekeknek. A legfontosabb még mindig a viselkedésterápia, a gyógyszeres terápia, az időben elkezdett szenzomotoros fejlesztés és bizonyos étrendi kiegészítőknek a használata vagy megváltoztatása.
- Melyek azok a tünetek, amelyekre érdemes felfigyelniük a szülőknek?
- Ezek a gyerekek lehetnek sokkal mozgékonyabbak, mint a társaik, ingerlékenyebbek, sokat és/vagy hangosan beszélnek, állandóan csinálnak valamit, belekezdenek dolgokba, majd félbehagyják, és valami mással kezdenek foglalkozni, de jellemző a szétszórtság és a figyelmetlenség is. Ha felismerjük ezeknek a gyerekeknek a gyengeségeit, akkor érdemes az erősségeikre is figyelni, mert általában azok is megvannak. Gyakran kreatívabbak, élénk eszűek, többnyire együttérzőek, empatikusak, lelkesek és tudnak lelkesíteni másokat is. Egy nyugat-európai felmérés szerint a pedagógusok mindössze öt százalékának van használható tudása az ADHD-ról. Jó lenne, ha ez változna, de nemcsak a pedagógusok, hanem a védőnők, háziorvosok, gyermekorvosok tekintetében. Mindenkinek, aki a gyerekekkel foglalkozik, sokkal több ismeretre volna szüksége ezzel a kórképpel kapcsolatban.
Aki többet szeretne tudni az ADHD-ról és lehetséges kezelésérő, felkeresheti a www. adhdoki.blogspot.hu oldalt. Az előadássorozat folytatásáról és a további témákról pedig a Credo Iskolaelőkészítő és Fejlesztő Központ honlapján található információ awww.nevelésitanácsadó.hu (ékezetes) címen.
NŐK LAPJA - ÉVSZAKOK - 2014 Tavasz
Mozgékony, hisztis vagy hiperaktív?
Mind a szülők, mind a
pedagógusok egyre többször, egyre pontatlanabbul használják a hiperaktivitás
kifejezést. Hiedelmek és tévhitek helyett pedig jó lenne tisztán látni, mi
különbözteti meg a neveletlen gyereket a
hiperaktívtól, hogy a segítség időben érkezhessen.
Az örökmozgó, fáradhatatlan, nagy mozgásigénnyel rendelkező
gyerekek még nem feltétlenül hiperaktívak. „Sokszor egyfajta nyugtalanságban,
izgágaságban nyilvánul meg a hiperaktivitás” - mondja Dr. Csiky Miklós …. „Az
ilyen gyerekek babrálnak, fészkelődnek, nem tudnak egy helyben maradni. Később
ez a fajta nyugtalanság átalakulhat, jellemző lehet a sok beszéd, vagy a
gondolatok, ötletek áradása is.”
„A túlmozgásosság gyakran párosul indulat-kitörésekkel,
impulzivitással. A hiperaktív gyerekeknek nagyon sok problémájuk származik
abból, hogy kevéssé képesek kontrollálni a viselkedésüket, nem tudnak uralkodni
az érzelmeiken. Előbb cselekszenek, aztán gondolkodnak, nem mérlegelik, illik-e
ilyesmit csinálni, vagy hogy mennyire rossz ez a másiknak. Általában utólag
belátják és akár sajnálják is a történteket, de képtelenek az adott pillanatban
másképp viselkedni” - mondja Dr. Csiky Miklós. Jellemző lehet, hogy nem tudnak
várni, gyakran félbeszakítanak másokat, és tipikus a vásárláskor hisztiző
gyerek is.
„Van még egy terület, amely nehézséget okozhat a hiperaktív
gyerekeknek, és ez a hosszas, egy tárgyra irányuló figyelem. Nehezen
koncentrálnak, a figyelmük könnyen elterelhető, megzavarható” - mondja
szakértőnk. „A nyugtalanság, az impulzivitás, és a figyelem zavara egymástól
teljesen függetlenül és együttesen bármilyen kombinációban megjelenhetnek a viselkedésben.”
Mindezek megviselhetik a családot is, az első komolyabb konfliktusok azonban a
közösségbe kerüléskor jelentkeznek.
Nehéz beilleszkedni
Közösségben rendkívül megterhelő lehet egy hiperaktív gyerek
állandó pörgése, türelmetlensége. A kiszámíthatatlan érzelmi reakciók
megnehezítik a pedagógusok és az osztálytársak dolgát. Ha ehhez még
figyelmetlenség, szétszórtság és tanulási nehézségek is társulnak, a hiperaktív
gyereket nagyon könnyen megbélyegzik, kirekesztik, ahonnan aztán még nehezebb a
bizonyítás.
A hiperaktivitás felfogható az idegrendszer átlagostól
eltérő működésének is, de úgy is elképzelhetjük, hogy ezeket a gyerekeket
állandó tettvágy hajtja. Az ebből az állapotból származó előnyökről csak ritkán
esik szó, pedig sokszor nagyobb képzelőerővel, kiemelkedő kreativitással, nagy
adag kíváncsisággal és kísérletező kedvvel párosul ez a fajta nyugtalanság. A magasabb
energiaszint, a nagy teherbírás, az újdonságok iránti vonzódás kiemelkedő
teljesítmények alapja is lehet. Azonban ehhez elengedhetetlen, hogy minél
fiatalabb korban megtanulják a gyerekek legyőzni a hiperaktív alkatból származó
hátrányokat.
Már egészen korán felismerhető
Már csecsemőkorban megfigyelhetők azok a jelek, amik alapján
hiperaktivitásra gyanakodhatunk. Szülőként azt tapasztaljuk, hogy a kisbaba az
átlagnál kevesebbet alszik, élénk, tevékeny, sokat sír számukra indokolatlanul.
Több ringatásra, szórakoztatásra, szülői figyelemre van szüksége, mint a
kortársainak, hamarabb megunja a dolgokat. A tipegőkorú gyerek nem tartható
kiságyban, babakocsiban, járókában, mert állandó mozgásban van. Mindent megfog,
lever, megkóstol, kipróbál. Hamar feláll, elindul, sokszor kimarad néhány
mozgásfejlődési állomást.
A hiperaktív kétéves kortársaihoz képest türelmetlenebb,
szeszélyesebb, nehezen viseli a kudarcot. Sok szülő elfárad ebben a korszakban,
és nem teljesen érti, hogy a szokásos nevelési módszerekkel miért vall
kudarcot. Tipikus az is, hogy a szülők
egész egyszerűen feladják, azzal kerülik ki a konfliktusokat, hogy egyre
kevesebb korlátot állítanak a gyerek elé.
Így ideiglenesen könnyebbé válik az élet, azonban a problémák az első
közösségbe kerüléskor újra jelentkezni fognak.
A bölcsőde vagy az óvoda jó eséllyel jelezni fogja a
szülőnek, hogy baj van. Mivel a beilleszkedés első éve a teljesen egészséges
gyerekeknek is gondot okozhat, inkább utána fogalmazódnak meg a problémák. Az
óvóda végére a gyerekeknek már tudni kell uralkodni a vágyaikon,
késztetéseiken, az érzéseiken. Be kell tartani a szabályokat, alkalmazkodni
kell a többiekhez. Legtöbbször ekkor fogalmazódik meg egyértelműen a
hiperaktivitás gyanúja.
Öröklött tényezők
Minden gyereknek szüksége van a felnőttektől kapott külső
korlátokra, hogy azok majd idővel megszilárdulva belső korlátokká
alakulhassanak. Kisgyerekkorban jön létre az a fékrendszer, amely lehetővé
teszi, hogy az ember ellenőrzése alatt tarthassa érzelmeit, vágyait. Hiperaktív
gyerekeknél azoknak az átvivő anyagoknak a termelődése, amelyek a fékrendszer kiépülésében
fontos szerepet játszanak nem kielégítő. „Mai tudásunk szerint ennek részben genetikai
okai vannak”- mondja Dr. Csiky Miklós. „A magzati kor, a szülés is hatással lehet
arra, milyen súlyos lesz a hiperaktivitás, azonban egyéves korra már
kialakulnak azok az idegrendszeri sajátosságok, amelyek ezt az állapotot
meghatározzák. Vannak olyan súlyos esetek amikor gyógyszeres kezelésre is
szükség lehet, mert csak ezzel javítható hatékonyan a gyerekek életminősége.”
Mindenképpen kezelni kell
Összetett vizsgálatokkal, gyerekpszichiáter segítségével
viszonylag nagy biztonsággal megállapítható, valóban hiperaktivitás áll-e a
szülők és a környezet által jelzett magatartászavarok hátterében. A gyógyszeres
kezelés mellett bizonyítottan hatásos a viselkedésterápia is, azonban ezt a
szülőknek is el kell sajátítaniuk.
A kezeletlen hiperaktív gyerekek későbbi életpályája
konfliktusokkal, problémákkal terhelt, másodlagos károsodások alakulhatnak ki.
Motiválatlanság, szorongás, depresszió, akár a törvénnyel való összeütközés is
lehet a végeredmény. A figyelemzavar akadályozza őket a tanulásban, tehetségük
nem tud kibontakozni, az impulzivitás pedig a kapcsolataikat mérgezheti meg.
Tíz éves kor alatt sokkal hatékonyabbak a terápiás módszerek, ezért nagyon
fontos lenne, hogy minél hamarabb kiderüljön, ha egy gyerek hiperaktivitással
küzd.
Viselkedésterápia
„A
viselkedésterápia megerősítéses módszereket használ, azaz a jónak ítélt
viselkedést jutalmazza. A hiperaktív gyerekeknél a bűntetés nem igazán
alkalmazható. Segít a szülőknek olyan helyzeteket teremteni, amelyekben
kevesebb kudarc éri a gyerekeket” - mondja Dr. Csiky Miklós. „Mivel a
hiperaktív gyerekek számára sokkal nehezebben válik rutinná valami, nehezebb a
szabályok elfogadása, elsajátítása és betartása, a viselkedésterápia
alkalmazása nagy türelmet igényel. A napi rutinok kialakítása azonban olyan
kapaszkodót jelenthet, ami könnyebbé teszi a mindennapi életet.”
A szülőknek és a pedagógusoknak lényegesen nagyobb
erőfeszítést jelent egy hiperaktív gyerek nevelése. Ez a befektetés azonban
megtérül, mert bizonyos szabályok betartásával, a környezet megfelelő
kialakításával azonnal tehermentesíthető a család élete. Ha türelmes munkával,
odafigyeléssel megtanítjuk a gyereket a saját alkatával bánni, a későbbiekben a
problémák akár teljes egészében megszűnhetnek, és sokkal nagyobb eséllyel lehet
boldog, kiegyensúlyozott felnőtt.
Segítő, támogató környezet
Egy hiperaktív gyereknek nagyon határozott és következetesen
betartott szabályokra van szüksége. Lehetőség szerint a pozitív viselkedés
jutalmazása legyen a helyes magatartás megerősítése. Például megállapodást
lehet kötni, hogy ha a szobájában rendet rak, akkor lehet társasjátékozni (mert
csak így lesz hely letelepedni a szőnyegre). Ha a feladatát adott időre elkészíti,
akkor lesz idő a közös görkorcsolyázásra.
Ezeknek szabályoknak betonkeménynek kell lenniük, és fontos,
hogy a gyerek tökéletesen tisztában legyen az elvárásokkal. Természetesen az
elvárásoknak igazodniuk kell a gyerek képességeihez is, tehát a
szabályrendszernek fokozatosan kell nehezednie. Először csak nagyon kevés
szabályt szabad felállítani, kiemelve a legfontosabbakat. Ha ezeket már megtanulta
betartani, akkor lehet újabb szabályokat megbeszélni. Egy hiperaktív gyereknek
több időre és nagyobb megerősítésre van szüksége a szabályok beépüléséhez, és
ez mindenkire többlet terheket ró. Ahhoz, hogy a szükséges nevelési elveket a
mindennapokban következetesen alkalmazni tudjuk (nem ritkán dühkitörések,
sírások, és nagy veszekedések közepette) óriási türelemre, szeretetre és
elhivatottságra van szükség. Sokat segíthet, ha meg tudjuk osztani a
gondjainkat a hasonló problémákkal küzdő családokkal, közösségekkel.
Különösen fontos, hogy a korlátok felállítása és a szabályok
betartása mellett a hiperaktív gyerek ki tudja élni kíváncsiságát, tevékenységi
vágyát, kreativitását is. Legyen rá lehetősége, hogy megmutassa magát
olyasmiben is, amiben tehetséges, amiben jó. Olyan környezetben, ahol folyton
tevékenykedhet, segíthet, alkothat, a hiperaktivitás előnyei is előtérbe
kerülnek. Mivel minden érdekli, bátran vállalja a kihívásokat, a támogató
környezettől szárnyakat kaphat, és előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor
a környezete nem betegnek, hanem különleges embernek tartja majd.
Kocsis Kata
I. Megtenni mindent, ami segíti elkerülni a fertőzést és csökkenti a kórokozóval találkozás veszélyét
II. Megtenni mindent, ami segíti megerősíteni az immunrendszer védekezőképességét
III. Megtenni mindent annak érdekében, hogy elkerüljük azt, ami gyengíti az immunrendszerünk erejét
Amikor másokon segítünk magunkon is segítünk, csökkentjük a fertőző forrásokat
*
A környezetünkben uralkodó jelen állapotok segítenek rádöbbenteni bennünket arra az igazságra, hogy mennyi minden nem rajtunk múlik abból, ami történik velünk és körülöttünk.
A következő gondolatokkal most abban szeretnék segíteni, hogy számba vehessük, mégis milyen sok mindent tehetünk a magunk és a mások érdekében, amivel befolyásolhatjuk sorsunk alakulását.
Dolgunk, lehetőségünk és így felelősségünk:
I.
Megtenni mindent, ami segíti elkerülni a fertőzést és csökkenti a kórokozóval találkozás veszélyét
Tartsuk be a higiénés előírásokat, javaslatokat!
Ezek közül legfontosabbak:
▪ Kézhigiéné
a gyakori, alaposan és körültekintően végzett kézmosás, minden egyes indokolt esetben (pl. amikor köhögés, tüsszentés, orrfolyás, papírzsebkendő érintése folytán kapcsolatba kerülünk fertőzés lehetőségét hordozó testváladékkal)
▪ Archigiéné:
a rendszeres arcmosás,
a száj, az orr és lehetőleg az egész arc érintésének a kerülése
▪ A cseppfertőzés lehetőségének további kerülése:
- Figyelni arra, hétköznapi dolgokat hogyan csinálunk: tüsszentés, fogmosás, evőeszköz használat körültekintő kivitelezése, vecéhasználat, főzés, bevásárlás
- Maszk viselése megfelelő helyzetekben, megfelelő időtartamig, lehetőleg 3 óránkénti cserével
- Kerüljük a betegekkel, vírushordozókkal való egy légtérben tartózkodást - különösen huzamosabban (5-10 percen túl);
- a túlzott közelséget,
- a felesleges utazásokat, különösen ha több emberrel kényszerülnénk zárt légtérben együtt lenni.
II.
Megtenni mindent, ami segíti megerősíteni az immunrendszer védekezőképességét
Az eddigi hétköznapjainkon megszokottnál fokozottabban törekedjünk a normális: egészséges és arányos életvitelre.
▪ Aludjunk eleget, tartsunk egy normál: se nem túlfeszített, se nem túl laza napi ritmust.
▪ Fogyasszunk rendszeresen bőséges folyadékot. Lehetőleg ne menjünk napi három liter alá.
▪ Rendszeresen tartózkodjunk tiszta szabad levegőn, egymástól kellő távolságot tartva.
▪ Mozogjunk
▪ Tartsunk egy egészséges étrendet, szerepeljen benne a friss zöldség és gyümölcs
▪ Fogyasszunk vitaminokat és egyéb étrendkiegészítőket:
• C vitamint ebben az időszakban:
500-1500 mg-ot megelőzésként
több részre elosztva és
2-3000 mg-ot legalább amennyiben
tüneteket észlelünk magunkon
• D vitamin 2-3 000 (akár 4000 NE)
is lehet a felnőttek adagja,
a gyerekeknek 2 000,
a nagyobbaknak 3000 NE.
• Jó szolgálatot tesz a méz,
a fokhagyma, a gyömbért ilyenkor,
gyógyteák közül például a menta,
a kakukkfű és a hársfa.
▪Éljünk örömteli életet:
• Vegyük észre, keressük meg dolgok és az események jó részleteit, használjuk ki, és éljük meg a hétköznapi örömöket a maguk lehető legnagyobb teljességében.
Legyünk hálásak minden apróságért.
• Engedjük el nehezteléseinket, haragunkat bocsássunk meg, ezzel magunkat tesszük szabaddá.
• Törekedjünk úgy zárni a napunkat, hogy három-négyszer annyi pozitív élményt gyűjtünk mint negatívat. Vegyük észre őket vagy idézzük fel a múltból.
III.
Megtenni mindent annak érdekében, hogy elkerüljük azt, ami gyengíti az immunrendszerünk erejét
▪Kerüljük a negatívumokat:
• Kerüljük a tartós vagy gyakran ismétlődő, rendszeres hatékony levezetés nélkül maradó pszichés stresszt
• Ne tartsuk fel sokáig a feszültséget kapcsolatainkban
• Kerüljük a tartós Megtenni mindent annak érdekében, hogy elkerüljük azt, ami gyengíti az immunrendszerünk erejét
• Kerüljük a szorongást - tegyünk ellene mozgással, emberi találkozásokkal, relaxációval, kontemplációval
• Kerüljük a megfázást, ne adjuk oda könnyű prédául magunkat a betegségeknek (egy zajló kórfolyamat, megterheli és gyengiti az immunrendszerünket, fogékonnyá tesz egy másik betegségre)
▪ Kérjük a mértektelenséget, aránytalanságot és a rendetlenséget:
• Kerüljük a kialvatlanságot
• Kerüljük a tétlenséget, a strukturálatlan töltött hosszabb időszakokat,
• Kerüljük a rendetlenséget az összevisszaságot,
• Kerüljük a túl sok vagy túl kevés evést és ivást
• Kerüljük azokat az embereket, helyzeteket és tevékenységeket, akik és amik nagyon sok energiát vonnak el tőlünk és nem a ránk bízottak közül valók.
• Kerüljük a halogatást, a menekülést a valódi feladataink elől
• Kerüljük az egyoldalú megterhelést - ütemezzünk, priorizáljunk, váltogassunk, delegáljunk, pihenjünk
És ne feledjük, amikor másokon segítünk, magunkon is segítünk, csökkentjük a fertőző forrásokat környezetünkben.
*
*
Amit mi tehetünk a koronavírus idejében
I. Megtenni mindent, ami segíti elkerülni a fertőzést és csökkenti a kórokozóval találkozás veszélyét
II. Megtenni mindent, ami segíti megerősíteni az immunrendszer védekezőképességét
III. Megtenni mindent annak érdekében, hogy elkerüljük azt, ami gyengíti az immunrendszerünk erejét
Amikor másokon segítünk magunkon is segítünk, csökkentjük a fertőző forrásokat
*
A környezetünkben uralkodó jelen állapotok segítenek rádöbbenteni bennünket arra az igazságra, hogy mennyi minden nem rajtunk múlik abból, ami történik velünk és körülöttünk.
A következő gondolatokkal most abban szeretnék segíteni, hogy számba vehessük, mégis milyen sok mindent tehetünk a magunk és a mások érdekében, amivel befolyásolhatjuk sorsunk alakulását.
Dolgunk, lehetőségünk és így felelősségünk:
I.
Megtenni mindent, ami segíti elkerülni a fertőzést és csökkenti a kórokozóval találkozás veszélyét
Tartsuk be a higiénés előírásokat, javaslatokat!
Ezek közül legfontosabbak:
▪ Kézhigiéné
a gyakori, alaposan és körültekintően végzett kézmosás, minden egyes indokolt esetben (pl. amikor köhögés, tüsszentés, orrfolyás, papírzsebkendő érintése folytán kapcsolatba kerülünk fertőzés lehetőségét hordozó testváladékkal)
▪ Archigiéné:
a rendszeres arcmosás,
a száj, az orr és lehetőleg az egész arc érintésének a kerülése
▪ A cseppfertőzés lehetőségének további kerülése:
- Figyelni arra, hétköznapi dolgokat hogyan csinálunk: tüsszentés, fogmosás, evőeszköz használat körültekintő kivitelezése, vecéhasználat, főzés, bevásárlás
- Maszk viselése megfelelő helyzetekben, megfelelő időtartamig, lehetőleg 3 óránkénti cserével
- Kerüljük a betegekkel, vírushordozókkal való egy légtérben tartózkodást - különösen huzamosabban (5-10 percen túl);
- a túlzott közelséget,
- a felesleges utazásokat, különösen ha több emberrel kényszerülnénk zárt légtérben együtt lenni.
II.
Megtenni mindent, ami segíti megerősíteni az immunrendszer védekezőképességét
Az eddigi hétköznapjainkon megszokottnál fokozottabban törekedjünk a normális: egészséges és arányos életvitelre.
▪ Aludjunk eleget, tartsunk egy normál: se nem túlfeszített, se nem túl laza napi ritmust.
▪ Fogyasszunk rendszeresen bőséges folyadékot. Lehetőleg ne menjünk napi három liter alá.
▪ Rendszeresen tartózkodjunk tiszta szabad levegőn, egymástól kellő távolságot tartva.
▪ Mozogjunk
▪ Tartsunk egy egészséges étrendet, szerepeljen benne a friss zöldség és gyümölcs
▪ Fogyasszunk vitaminokat és egyéb étrendkiegészítőket:
• C vitamint ebben az időszakban:
500-1500 mg-ot megelőzésként
több részre elosztva és
2-3000 mg-ot legalább amennyiben
tüneteket észlelünk magunkon
• D vitamin 2-3 000 (akár 4000 NE)
is lehet a felnőttek adagja,
a gyerekeknek 2 000,
a nagyobbaknak 3000 NE.
• Jó szolgálatot tesz a méz,
a fokhagyma, a gyömbért ilyenkor,
gyógyteák közül például a menta,
a kakukkfű és a hársfa.
▪Éljünk örömteli életet:
• Vegyük észre, keressük meg dolgok és az események jó részleteit, használjuk ki, és éljük meg a hétköznapi örömöket a maguk lehető legnagyobb teljességében.
Legyünk hálásak minden apróságért.
• Engedjük el nehezteléseinket, haragunkat bocsássunk meg, ezzel magunkat tesszük szabaddá.
• Törekedjünk úgy zárni a napunkat, hogy három-négyszer annyi pozitív élményt gyűjtünk mint negatívat. Vegyük észre őket vagy idézzük fel a múltból.
III.
Megtenni mindent annak érdekében, hogy elkerüljük azt, ami gyengíti az immunrendszerünk erejét
▪Kerüljük a negatívumokat:
• Kerüljük a tartós vagy gyakran ismétlődő, rendszeres hatékony levezetés nélkül maradó pszichés stresszt
• Ne tartsuk fel sokáig a feszültséget kapcsolatainkban
• Kerüljük a tartós Megtenni mindent annak érdekében, hogy elkerüljük azt, ami gyengíti az immunrendszerünk erejét
• Kerüljük a szorongást - tegyünk ellene mozgással, emberi találkozásokkal, relaxációval, kontemplációval
• Kerüljük a megfázást, ne adjuk oda könnyű prédául magunkat a betegségeknek (egy zajló kórfolyamat, megterheli és gyengiti az immunrendszerünket, fogékonnyá tesz egy másik betegségre)
▪ Kérjük a mértektelenséget, aránytalanságot és a rendetlenséget:
• Kerüljük a kialvatlanságot
• Kerüljük a tétlenséget, a strukturálatlan töltött hosszabb időszakokat,
• Kerüljük a rendetlenséget az összevisszaságot,
• Kerüljük a túl sok vagy túl kevés evést és ivást
• Kerüljük azokat az embereket, helyzeteket és tevékenységeket, akik és amik nagyon sok energiát vonnak el tőlünk és nem a ránk bízottak közül valók.
• Kerüljük a halogatást, a menekülést a valódi feladataink elől
• Kerüljük az egyoldalú megterhelést - ütemezzünk, priorizáljunk, váltogassunk, delegáljunk, pihenjünk
És ne feledjük, amikor másokon segítünk, magunkon is segítünk, csökkentjük a fertőző forrásokat környezetünkben.
*
Hogyan beszélj a gyerekednek a koronavírusról?
