A tünetegyüttes kialakulása több okra is visszavezethető .
Az örökletesség szerepe 80 %-ra tehető ikertanulmányok alapján.
Magasabb az előfordulása a kórképben szenvedő
gyermek testvérei között. "Az
ADHD-s gyermek gyakran ADHD-s családba születik." Ha egy gyermek ADHD-s,
akkor a testvérének 25-35%-os esélye van arra, hogy ADHD-s legyen. Az ADHD-s gyerekek anyjának 15-20%-a, az
apáknak pedig 25-30%-a maga is ADHD-s.
A szülőknél ugyanakkor gyakoribb az
antiszociális személyiségzavar, a szomatizációs zavarok, ill. az alkoholizmus,
amelyek, mint később látjuk majd, ott szerepelnek az ADHD okozta másodlagos károsodások listáján.
Több gén megváltozásával hozható kapcsolatba (pl. dopamin receptor, illetve dopamin transzporter gének), melyek hatása összeadódik.
Ugyanakkor az is
megfigyelhető, hogy az örökletességi hajlam nem vonja maga után mindenképpen az idegrendszeri jellegzetességek kialakulását, ami az
epigenetikus hatások jelentőségére utal a tünetegyüttes kialakulását illetően.
A fizikai,
kémiai, biológiai, szociális környezet és az életesemények feltételezhetően nagyrészt
az epigenetikus folyamatok útján vesznek részt a tünetek megjelenésében.
A legjelentősebb környezeti
hatások közé tartozik a terhesség alatti anyai dohányzás (2.4-szeres kockázat), a méhen belüli
magzati alkohol (2.5-szörös
kokázat) ill. gyógyszer ártalom.
Komoly szerepet
játszhat az idegrendszer szöveteinek oxigenizációs ill. egyéb anyagcserezavara
(keringészavar: lelassult magzati szívműködés, elhúzódó kitolás;
légzészavar; toxémia,
icterus.
Egyre komolyabban
merül fel a táplálékallergia, illetve egyéb krónikus immunmediált
neuro-inflammatorikus folyamatok, pl. gyakori visszatérő középfülgyulladás,
aminek hátterében immunhiány vagy az immunfolyamatok regulációs zavara húzódhat
meg.
Bizonyított az egyes
központi idegrendszeri betegségek, toxikus ólomszint szerepe.
A pszichoszociális hatások: a korai anya-gyerek kapcsolat, a családi minták, a családon belüli és az iskolai kapcsolatok és nevelés minősége döntően befolyásolja a kimenetelt.